Szerintetek is depresszív nemzet vagyunk?

Igen, az állandó elégedetlenkedés az oka. Bár ez se véletlen. A 20. század háborúiban vesztesek voltunk, jöttek a nehéz 50-es évek, épült a szocializmus, de mindenki tudta, hogy a nyugat nem hanyatlik. Rendszerváltás után hittük, hogy mi is nyugat lehetünk. Jött az infláció, a nagy munkanélküliség. Azután az Unióval kecsegtettek, ha belépünk, ha lesz Euro, jobb lesz. De csak nem sikerül felzárkózni a nyugathoz. Az igények megnőttek, a fizetések nem. Jöttek az olcsó devizahitelek, 2008-ban pedig kiderült, hogy mégis hanyatlik a nyugat.

Igazából nem is a gazdasággal van itt a fő probléma, hanem az emberek nem tudnak már miben hinni, becsapottnak érzik magukat.

ja a japánokról jut eszembe: ahol nyilvános bugyiautomaták vannak tini lányok cuccaival azok jobb, ha csendben maradnak.

Csíkszem behuny, szépen visszamegy a gardróbba aludni.

Konicsivá!

Volna mit tanulnunk a japánoktól.

A japánok tisztelettudóbbak, nagyobb a munkával szembeni alázatuk, hagyomány, és szülőtisztelők. Mindenki tudja hol a helye a társadalmi ranglétrán, de nagyon ügyelnek rá, nehogy a másik embert kellemetlen helyzetbe hozzák. Viszont emiatt kevésbé őszinték, nyitottak és közvetlenek.

Nálunk ezzel szemben a túlzott őszinteség, az önzés, az irigység, a nagyravágyás uralkodik. Az emberek sokszor nincsenek tisztában saját magukkal, a képességeikkel, lehetőségeikkel. Nem találják a helyüket, és azt érzik, hogy őket senki se tiszteli, szereti.