Miért érezném magam nagyon magányosan ha egy szigetre költöznék?

Nem mindenki egyforma. Vannak akik rettegnek a magánytól, meg attól hogy feladják a kényelmet amit már megszoktak (azt hogy karnyújtásnyira van minden, bolt, kaja, pizzafutár).

Vannak akik meg pont azt szeretik, hogy kevés az ember, és fuldokolnak a nagyon nagy tömegtől. Azt szeretik ha maguknak teremthetik meg a dolgaikat (kertben stb) és nem kell mindég azt nézniük a boltokon sorakozó millió féle áru közül, hogy most melyik legyen a legjobb...

Valaki a meleget szereti, valaki a hideget, valaki a társaságot, valaki az egyedüllétet, nincs veled baj. Egyszerűen így vagy összerakva, ezt szoktad meg.

Igaz, még sosem voltam Izlandon, de gyönyörűnek találom azt az országot. Úgy elmennék oda!

Ha én egy apró szigetre utaznék, pl. Kanári-szigetek, akkor eltűnődnék azon, hogy vajon nem unalmas-e az ott élőknek a hely. Mivel tudják elfoglalni magukat a bulizáson kívül. Hogy találnak munkát meg ilyenek.

Egyszer, amikor Bakonyban voltam és sétáltam a faluban. Nézegettem, milyen kis boltok vannak errefele, láttam mozgó húsárut is. És elgondolkoztam azon, hogy milyen rossz lehet úgy élni, hogy nem olyan munkát találsz, amilyet szeretnél és el kell költöznöd egy másik városba.

Azon is gondolkoztam, hogy ritkának érzi-e magát egy olyan ember, mint pl. egy izlandi. Írtad, hogy 300.000-en élnek (szerintem azóta nőtt a számuk).