Te milyen esetben viselkednél úgy, hogy valaki előtt egy egyébként szimpatikus, a kifelé mutatott képtől eltérő oldaladat is felfednéd, amit még a párod előtt sem, akivel már évek óta együtt vagytok?
Mindenki ilyen. Mindenki máshogy viselkedik barátok között, a legjobb barátjával, a munkahelyén, hivatalos helyen.
És sokszor lehet nagy különbség az egyes viselkedések között, főleg, ha az illető inkább zárkózott és nem mindenkinek mutatja meg magát teljesen.
Ez a kérdés így annyira általános, hogy szinte semmit sem lehet kezdeni vele.
De: az ember a családja körében, és a munkahelyén a legőszintébb, vagyis a családjában és a munkahelyén látszik meg a leginkább a "rejtett oldala". Ahhoz, hogy ebben a két környezetben úgy el tudja titkolni a "másik oldalát", hogy azt ne sejtse senki, ahhoz vagy eksztrém akaraterő kell, vagy valami nagy problémának kell lenni az illető fejében. Előbb-utóbb a családban (kapcsolatban) vagy a munkahelyen legalábbis felsejlik, hogy van egy "másik oldal", mert annyira sok energiát emészt fel az, hogy csak az egyik oldalát mutassa kifelé az illető. Az ember velük van a legtöbbet.
Szerintem.
Ha erre az ismerősömre gondolok, az az érzésem, hogy sokkal több van benne, mint amit mutat magából másoknak, és sokkal jobb ember, mint amilyennek látják, legalábbis abból kiindulva, amit én látok belőle, pedig én (legalábbis látszólag) nem állok olyan közel hozzá.
Egyébként én a családtagjaimmal pont nem tudok bizalmas lenni.
Én nem a bizalomról beszéltem. De akkor mondom másképp.
A munkahelyen és otthon az ember sokkal lazábban viselkedik, mint a baráti körben, vagy egy boltban. Ezt úgy értem, hogy a valódi énje sokkal inkább megnyilvánul, ismerős emberek közt van, "biztonságban". A reakciói és megnyilvánulásai sokkal őszintébbek, sokkal jobban tükrözik a tényleges énjét. Ez nem függ össze azzal, hogy mennyire mond el mindent/intim dolgokat. De például egy számára sértő megnyilvánulásra őszintébben reagál, könnyebben lobban, vagy jobban kimutatja, ha megsértődik. Nem kötik annyira a társadalmi elvárások, nem kell tartania olyan mértékben a megtorlástól, mint a "külvilágban".
És ez olyan értelemben is igaz lehet, hogy például sokkal segítőkészebb, nyíltabb, egyenesebb.
Nem lehet, hogy veled pontosan emiatt nem annyira nyílt? Nem lehet, hogy nem te ismered az igazi énjét, hanem a párja? Kifelé (a külvilág felé) az emberek gyakran a kedvesebbik oldalukat mutatják, mert nem annyira nehéz rövid ideig a látszatot fenntartani, nem annyira megerőltető mosolyogni és bájcseverészni.
Én ismerem azt is, amit a párja felé, a közvetlen kollégái felé is mutat, ami miatt nem tekintik egyesek szimpatikusnak, meg ezt a másik arcát is. Nem bájcsevegésről van szó, teljesen természetesen viselkedik velem így, nem erőltetetten, nem játssza meg magát, nem is lenne rá szüksége. Majdnem ugyanannyi ideje ismerem, mint a párja, kollégák vagyunk, velem szemben mégis többet mutat, mint mások felé, egy olyan oldalát is, ami kevésbé fölényes.
Értem én, mit írtok, nem tudom, mennyire fogalmaztam meg én jól a kérdést.
Szerintem mi elbeszélünk egymás mellett. Amit én írtam, nem zárja ki azt, amit te, és amit te írtál, az nem zárja ki azt, amit én.
Mindegy is, valójában mi nem nagyon tudunk erre mit mondani, mert nem ismerjük a konkrét helyzetet, nagyon általános értelemben írtál (gondolom, mert nem akartál konkrétumot mondani).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!