Ez lehet autizmus?

a tesód idióta...

23F

Személyesen ismerek mindenfajta autistát, és magam is az vagyok. Érdekel is az autizmus.

Szerintem lehetsz nagyon enyhén érintett.

Esetleg mesélhetsz az érdeklődésedről (milyen témák érdekelnek, és mennyire), és hogy hogy megy a beilleszkedés egy közösségbe.

Ha nem megy, vagy nehezen (sok odafigyeléssel), az az Asperger-szindróma egyik jellemzője.

Ez az autizmus egyik fajtája, nekem is ez van.

Én is aspi vagyok és bár jellemző rám is amit írtál, nem ettől lesz valaki autista. Ezek csak külső jellegek, de az okuk lehet egészen más dolog is. Szerintem 23 évesen már feltűnt volna a szüleidnek, hogy valami nincs rendben, főleg ha van egy neurotipikus tesód.

Én is utálom, ha hozzám érnek, mert utána nedvesnek érzem a bőrömön azokat a helyeket. Magamhoz is utálok hozzáérni.

A szemkontaktusnál nem az a lényeg, hogy nézel-e a másik szemébe, hanem hogy ezt használod-e kommunikációra. Én is belenézek a beszélgetőpartner szemébe, mert azt tanultam, hogy így kell, mert ez az emberi kommunikáció egyik legfontosabb nonverbális jele. De nem azért csinálom, hogy kapcsolatot teremtsek, csak mert megszoktam hogy kell. Ha valaki velem akar szemkontaktust létesíteni, általában nem veszem észre, amíg nem szól hozzám. Ha szól, akkor a belém nevelt "nézzaszemébereflex" miatt ránézek.

A hangokkal kapcsolatban: amikor szirénát, gyereksírást, autóriasztót stb. hallok, úgy érzem, mintha millió üvegfal törne össze a fejemben. Amikor bármilyen hangot hallok, geometrikus formákat látok, képzelek. Ez alapján ismerem fel az emberek és dolgok hangját, hogy milyen formát hoz létre a hangjuk a fejemben. A felsorolt hangok széttörik a formát és az nekem fáj, ezért nem bírom elviselni őket. Kiskoromban befogtam a fülem és összeestem, mint egy rongybaba. Ma veszek egy nagy levegőt és igyekszem kiüríteni az agyamat, hogy egyáltalán ne is legyen kép, ami összetörhetne. Éljen a folyamatos kondicionálás.

Szóval ha autista vagy, akkor annak mindenképpen lesznek nyomai a gyerekkorodban. Nézz utána a tüneteknek. Ha valakit felnőttként diagnosztizálnak, akkor is az első pár évet nézik legjobban.