Ha fiú vagyok, miért dúlnak bennem az érzelmek annyira erősen szinte minden helyzetben, mint egy lányban? Ez mennyire normális?

A léleknek nincs neme.

Hol olvastad azt, hogy egy fiúnak kevesebb érzelme van, mint egy lánynak?

Én is hasonló jellem vagyok. Az egyik osztálytársam pl. el kezdett hosszasan köhögni, a köhögésének a hangja pedig valamit nagyon ingerelt az agyamban. De szinte valami mélyen ösztönös és állati dolog lehetett, majd amikor már egy perce köhögött, akkor én valami rettenetes élesen felemeltem a hangom, majd kiabáltam 7-8 percen át olyanokat, hogy fulnál keresztbe, meg hogy anyád fúlt volna így meg, mikor kiestél belőle, ill. hogy szakadnál már meg ilyenkor tüdőből, baj menjen a torkodba és hasonlókat. Természetesen később bocsánatot kértem tőle. Viszont már évek óta ami zajlik bennem az egyáltalán nem normális érzelmi szinten. Lehet, valami hormonális dolog, (vagy a biszexualitásomhoz lehet köze) de néha tényleg tudok úgy nyavalyogni is, mint egy hisztis

p i cs a amikor menszeszel - és ennek már mások is hangot adtak nem is egyszer az elmúlt években. Ha valahogy másképpen kelek fel, nagyon kényeskedő a beszédem is, nem tudok olyankor készen és tárgyiasan megszólalni. Továbbá nagyon sok esetben érzelmi alapon hozok meg döntéseket, ami hosszú távon nem jó. Látom reálisan a helyzetet, de valamiért úgy döntök, hogy hát akkor most figyelmen kívül hagyom a tényeket.