Vajon a lámpalázból ki lehet gyógyulni? Egy idő után hozzá tud szokni az ember?

Igen, és ezt orvosként mondom... Az első hónapokban a páciensek előtt majd meghaltam úgy vert a szívem.. 10 év praktizálás után már olyan, mintha futószallag lenne...

Egy fogorvos...

Hehe.. én meg asszisztens. Mikor az első beteget kellett behívnom 50 másik előtt azt hittem, összekoccannak a térdeim és elcsuklik a hangom. Ma már csak a nagyon idegen hangzású kínai, afrikai, stb. nevekkel kínlódom.

Iskolában olyan ideges tudtam lenni, hogy a tanár már rám förmedt, hogy nem hallja, ott súgják a többiek, hát mondja már utánuk! Kiálltam előre és bíborvörös lettem, azt se tudtam, hol vagyok és amit tanultam arra sem emlékeztem. Az érettségire úgy készültem, hogy saját magamnak hangosan mondtam föl mindent. Közben járkáltam, gesztikuláltam, mintha valami kiselőadást tartanék. Vagy felvettem a saját hangomat és visszahallgattam. Igazából magabiztosság kell, önbizalom, önmagad megismerése, a jó és rossz tulajdonságaid elfogadása és akkor nagyrészt elmúlik. Nem mondom, hogy soha, semmiféle helyzetben nem jön elő, de nem lesz állandó.