Mi okból tesz tönkre egy ember egy másikat? (hosszú, de tagoltan és érthetően írtam le mindent)

Eddig 2 hosszabb kapcsolatom volt. Én vagyon a női fél.

Az elsőnél 16,5 éves voltam és 3 évig tartott. Borzasztó naiv voltam meg szerencsétlen amikor összejöttünk, de ez gondolom az életkori sajátságból fakadt. A srác szépen fokozatosan teljesen az uralma alá vont engem. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy nap vagy 5x beszéltünk telefonon, mert szerinte ez a normális, meg ő volt kiakadva, hogy pl délelőtt 10 és délután 2-3 óra közt nem történt semmi amiről be tudnék számolni.

Ezen felül megtiltotta, hogy barátnővel bulizni menjek, beleszólt az öltözködésembe, a hajviseletembe. Úgymond a szalagavatómat tönkre tette, mert én alapból szerettem volna keringőzni csak nem vele. Ő meg 11. osztály év végén mondta, hogy nem fog ráérni velem táncórára járni, mert hogy ő dolgozni fog. Egyébként meg a szakításunkig egyáltalán nem dolgozott. Mással meg nem engedett táncolni. Saját baráti köröm egyáltalán nem volt.

Valahogy állandóan lekövetett, hogy mikor mit fogok csinálni(többször volt, hogy jelentkeztem köröm modellnek egyszer meg hajmodellnek). Ilyenkor kb. rám csapta a telefont is úgy megsértődött. Még a szakmaválasztásomba is beleakart szólni. Azt se engedte, hogy a FB-re regisztráljak, pedig ő már 2009 óta fent van.

Még volt olyan is, hogy azt mondta, hogy semmire nem viszem, mert az ő családjához képest szerinte szegény vagyok(ezt mondjuk csak érzékeltette, de nem mondta). Ami egyébként nem igaz csak nem bankszámlán van a vagyon, hanem ingóságban és ingatlanban.

Tény, hogy a létfenntartásért keményen megküzdött anya és nem dúskáltunk pénzben. Hozzátenném akartam volna diákmunkázni, de nem engedte. Egyszer voltam talán 4 napot ilyen címkézésen és azt mondta, hogy amit ott keresem pár ezer forint afelett ő rendelkezik, mert a munkát ő találta. Egyébként alap ajándékozás sem nagyon volt. Sátrasabb ünnepekre azért megerőltettük magunkat, de pl volt nálam pénz, és elmentünk kávézóba, akkor kért 1 kávét, amit ketten ittunk és felesbe fizettük. Hiába mondtam, hogy van pénzem, ő azt mondta, hogy ne költekezzek. Amiket vettem magamnak sunyiban arra azt mondtam, hogy a tesómé(van egy nővérem és egy méretünk van).

Semmiféle életem nem volt mellette és mégis állandóan beleszólt mindenbe. Tisztában vagyok vele, hogy ez ilyen hatalmi játszma és a saját személyiségével van a legnagyobb probléma, de akkor sem értem, hogy miért érdemeltem ezt ki.

Ami viszont bánt még, hogy tőlem egy 500 ft-os kávét is sajnált, amit egyébként magam vettem volna meg. Az új barátnőjével meg jártak egy csomó helyen. Jó nyilván most már van pénze ilyenekre, de akkor is rosszul esik.

A második hosszabbnál az volt a gond, hogy kitaláltuk, hogy összeköltözünk. Én albérletre gondoltam, mert közel volt egymáshoz a munkahelyünk és gondoltam nézünk egy olyat, ami mindkettőnknek tetszik. A srác meg nem akart albiba menni, mert neki a saját kell. Lett volna lehetőség sajátba menni, de az egy kb 100 nm-es kétszintes családi ház a világ végén, ahonnan 1 busz jár és bejutni onnan a munkába vagy 2 óra. Én meg ezt nem akartam vállalni.

Amikor mi együtt voltunk akkor nem akarták eladni, de azóta eladták azt a házat. A pénzt meg a gyerekek közt felosztották és abból vett egy lakást, amire még hitelt is fel kellett venni(ha jól tudom nem túl sokat talán épp csak pár millát). Hitel meg nyilván jó dolog, ahelyett, hogy spórolt volna még mellé mondjuk, de ez már az ő baja. Megkértem egy közös ismerőst, hogy beszélje le őt erről az összeköltözésről(ha én hozom fel akkor én egy sz*r szemét vagyok és amikor ezt mondtam neki, láttam az arcán, hogy igazam van). Ez után meg eltelt kb 1 hónap és szakítottunk. Úgysem lett volna ebből semmi, ha már egy ilyen témában nem tudunk egyet érteni.

A másodikban most így belegondolva nem sajnálok már semmit, csak ezt a fura hozzáállását nem értettem a lakástémához. Nem tudom hogy gondolta, hogy majd napi 4 órát fogok utazgatni(otthonról 45 perc alatt vagyok bent, hogy lehessen mihez viszonyítani). És ő volt megsértődve a szakításon.