Az emberek miért félnek annyira az ingázástól?





Ezt én is elmondhatom, kis változtatással. Nekem is 60 kilométer volt. Alapból nem szeretek vezetni, nem hogy 12 óra meló után még vezessek haza. Mindegy hol cincog a zene, attól falra mászok. Nem beszélve arról, hogy a fizum nem lett volna elég üzemanyagra.
Mióta felhagytam az ingázással és segélyre mentem, sokkal nyugisabb az életem.





Van, akinek nem éri meg/nem érdemes autóval járnia. Az megy a tömegközlekedéssel, ami tele van tömve, ha egy kicsit is hideg van, esik valami, akkor máris késik, nagyon könnyű lekésni a csatlakozást, nem jár bármikor, van, hogy óránként vagy ritkábban megy, tehát simán lehet, hogy ott vagy a munkahelyeden/iskoládban 50 perccel hamarabb, csak azért, mert a következő busszal 10 percet késnél. Ha csúcsidőben utazol, alig lehet elférni, van, hogy fel sem férsz/fel sem engednek a buszra. Ha magaddal kellene vinned valami nagyobb dolgot, cipekedned kellene, az baromi kényelmetlen, azzal főként nem lehet elférni. Mocsok van a tömegközlekedésen, hazaérsz 8 óra munka és másfél-két óra utazás után, és csak arra vágysz, hogy lezuhanyozz és aludj, mert a munka utáni utazás még azt a maradék kis energiádat is leszívta.
Én utálok ingázni, mert hihetetlenül lefáraszt, és rengeteg hasznos időt vesz el az életemből.





Attól, hogy szerinted nem megterhelő 1 óra kocsikázás, másnak még simán lehet megterhelő.
Én sem szeretek, rengeteg ok miatt.
Először is, nincs kocsim. Marad a busz, ami miatt kötött az idő, kényelmetlen, olykor tömött és rengeteg kellemetlenséggel jár.
Másodszor, elvesztegetett idő számomra, akárhogy is nézem. 1 óra az életemből naponta arra, hogy csak ülök egy járműben és megyek előre. Helyette szívesen csinálnék mást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!