A neveléstől függ, hogy önbizalomhiányos lesz valaki, vagy sem?
Én elég önbizalomhiányos, félénk és csendes lány lettem, bár nekem mindig is rossz volt a családi környezetem, nem igazán törődtek velem. A saját apám már kiskoromban olyanokat mondott nekem, hogy semmit sem érek, csak teher vagyok semmi több, és hogy soha semmi sem lesz belőlem, mert egy buta kis senki vagyok. Szerintem nagyrészt ez okozhatta nálam az önbizalomhiányt és a depressziót, ami sajnos eléggé megkeserítette az életemet.
Eldöntöttem, hogyha nekem is lesz majd gyermekem, én arra fogom nevelni, hogy belőle igen is lesz valaki, bátorítani fogom és éreztetem vele, hogy értékes és hogy szeretem. Nem szeretném, hogy szenvedjen ő is az önbizalomhiánnyal, mert én sajnos nagyon megszívtam hogy ilyen lettem, folyton kirekesztettek, bántottak és kinevettek, és még magamat sem tudtam megbecsülni/szeretni. Próbáltam öngyilkos lenni, de mióta pszichológus kezel, azóta szerencsére már igyekszem megváltozni és szeretni magam.
A kérdés lényege: ha lesz gyerekem, és normális nevelést kap és szerető családban nő fel, akkor nem lesz olyan, mint amilyen én voltam/vagyok? Mert nem csak, hogy nem kaptam jó nevelést, de anyukám is elég csendes és visszahúzódó volt, szóval az is lehet, hogy örököltem ezeket a tulajdonságaimat. Szóval ha helyes nevelést kap, akkor is megeshet, hogy csendes lesz és önbizalomhiányos, a genetika miatt? Én tényleg meg szeretném ezt előzni, hogy ilyen problémákkal küzdjön majd a gyerekem.
válasza: válasza:Mintha magamat olvastam volna, az én apám is ugyanilyen gyökér, és anyukám is olyan mint a tiéd és én is nagyon csendes lettem, nagyrészt a családom miatt, csak én fiú vagyok.
Egyébként a kérdésedre válaszolva szerintem ha rendesen, jól neveled a gyereked akkor nem lesz csendes és önbizalomhiányos, mert énszerintem ez nagyban nevelés kérdése.. Mondjuk biztosan van genetikai része is a dolognak..
Köszönöm a válaszokat!
17 éves vagyok.
válasza:Hát mi 4-en vagyunk testvérek, van egy bátyám aki mindent megcsinált, mindent rá bíztak én 10001 évente kaptam egy feladatot amit szinte mindig el is rontottam, de nem szándékosan, csak éppen kiadták a feladatot és pont. Nem magyarázták el, hogy hogyan oldjam meg, azt várták el, mint a bátyámtól, tudjam megcsinálni, csak ő előtte 100x megcsinálta, elsőre elmagyarázták neki, én meg elsőre megkapom és TUDJAM :D hát nem kell magyaráznom sorozatosan jött, hogy én béna vagyok, nem vagyok jó semmiben, még amikor nem is kaptam feladatot, akkor is "nem tudja megcsinálni, majd a {bátyám} megcsinálja"...
Az a vicces, hogy az évek alatt rengeteget tanultam, képeztem magam, 3 szakmám van, elég jó eredményekkel, rengeteg ember elismert már, a bátyám is, apám is elismert, általában én is úgy állok neki egy-egy feladatnak, hogy simán megoldom (így is szokott lenni) VISZONT mindig, kivétel nélkül, mindig ott van bennem az amit gyerekkoromban belém ivódott, hogy nem vagyok rá képes...hiába van rengeteg dolog amit megcsináltam, hiába valósítom meg amit eltervezek, hiába ismer el annyi ember, mégis bennem van, hogy "nem vagyok rá képes"...
Hiába bizonyítom magamnak, hogy képes vagyok bármire kb, mégis megijedek egy-egy feladattól, még akkor is, ha egyszerű, bennem van a félelem, de idővel szertefoszlik, de a következő feladatnál megint előjön, hogy "nem fog sikerülni".
Mondhatni ezt nevelték belém.
23F
válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Megtetted az első lépéseket, felismerted a problémát és tenni akarsz ellene, és már tettél is azzal hogy szakemberhez fordultál.
Úgy gondolom nem bízol benne eléggé meg, mert ezt a kérdést neki is feltehetnéd.
Az önbizalomhiányod a gyerekkorra vezethető vissza, és úgy gondolom tényleg nagy sérelmek értek téged.
Ha a gyerekedet normális ember módjára neveled, szeretet adsz neki, abban az esetben ilyen gond nem lesz. Viszont ehhez az szükséges hogy elfogadd magad, szeresd és becsüld.
Természetesen függ a személyiségedtől is, de ha szeretet és jó nevelést kap a gyermek, akkor nem lesz oka arra hogy ne legyen önbizalma. Vigyázz majd arra, hogy legyenek barátai és tabu nélkül tudjatok mindenről beszélni.
Javaslom hogy a pszichológusoddal beszélgessetek erről el.
Mindenképp nagyon dicséretes amit eddig elértél, és hogy szakemberhez fordultál. Kevesen tudják elhatározni magukat hogy megtegyék, te az életet választottad, a boldogságot, az örömet! Csak így tovább, sok sikert!
Üdvözlettel,
Anonim Pszichológus
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!