Miért gondolják azok, akiknek voltak jó lehetőségeik, hogy aki nem ért el ugyanolyan szintet, mint ők, az a saját lehetőségeiből nem hozta ki a legtöbbet?

Én ha magamba nézek tudom azt elmondani, hogy mindig sokkal többet tudtam volna kihozni a dolgokból, mint ami végül lett belőle. Nem azt mondom, hogy az eddigi eredményeim nem elegek ahhoz, hogy elérjem, amit szeretnék, de van még előttem nagyon sok olyan akadály, amivel kapcsolatban úgy gondolom, hogy nagyon könnyen pofára eshetek amiatt, mert lusta voltam.

Nagyon sok dolog összejött nekem mostanában, de egyikről sem gondolom azt, hogy mindent megtettem azért, hogy sikerüljön, így nem mindig volt az az érzés bennem, hogy igen, én ezért megdolgoztam, tehát megérdemeltem.

Szóval a jobb lehetőségek alatt nálam talán az adottságokat lehet érteni, mert biztosan vannak olyanok, akik 5x annyit tesznek azért, hogy elérjenek valamit, és ezzel együtt áldanák a szerencséjüket, ha ott tartanának, ahol én most, és biztos vagyok benne, hogy sokan jobban meg is érdemelnék, mint én.

Azonban a jövőképünk sem azonos ezekkel az emberekkel, így nekem ez nagyon kevés, de késő bánat..

Szóval én személyiségemből fakadóan látom úgy, hogy mindig van mit javítani, és mindig lehet jobban csinálni valamit.