Miért éreztem így és miért álmodtam ezt?

Néha tudok tudatosan álmodni.

Este azt álmodtam, hogy kitört a zombi apokalipszis. A suliba mentünk, de nem az volt amire számítani lehetne egy ilyen helyzetben. A káosz helyett egy közösség volt, legalább 50-100 ember, köztük én is a családommal. Rendes fegyver kevés volt, néhány pisztoly, nekem egy revolverem volt, meg régi elől töltős puskák újra élesítve. Ezen felül közelharci fegyverek.

A zombik pedig nem élőhalottak voltak. Sima emberek, akik megtámadtak minket, kannibalizmusra hajlamos, mindenkire ( pontosabban az emberekre ) támadó ösztönlények lettek.

És itt jön a kérdés. Az első tudatos álom rész akkor jött, amikor elvettem a revolvert. Ki volt téve az asztalra, én meg elvettem. A második akkor jött, amikor megnéztem egy vissza élesített puskát.

És most jön a harmadik és a negyedik, amiről szól a kérdés: fából volt at utca elejére készítve kerítés ( X-be támasztva fák, teteje kihegyezve ). Amikor arra mentem valakivel ( a valóságban nem ismerem, de az álmomban barátként kezeltem ) és jött arra két "zombi". Egyből mentünk megölni őket. Itt jött a harmadik tudatos rész. Amelyiket én választottam, egy gyerek volt. Egy 8-10 éves forma kislány. És nem lelőttem. Odamentem és egy késsel fejbe szúrtam. De ezt nem álmodtam. Mármint nem "csakúgy" álmodtam. Én akartam ezt tenni. És furán éreztem magam, de nem sajnáltam.

Majd jött a legdurább rész. Nem sokkal később elfogtak ( nem mi a "barátommal", hanem valakik ) egy "zombit". Én felismertem. Egy ismerősöm volt. A valóságban jóban vagyunk. Kikötöttük egy ( pontosabb kettő ) oszlophoz. Jött a következő tudatos rész, amit tudtam befolyásolni. Én akartam megölni. Fogtam egy botot és odamentem, hogy agyonverjem. De ekkor könyörögni kezdett. "Zombi" volt és mégis beszélt és felismert. És könyörgött. Én pedig agyonvertem. A fejét ütöttem.

Ezután ébredtem fel.

De miért álmodtam ezt? És miért éreztem így? Miért nem éreztem megbánást, sajnálatot? Miért voltam ilyen durva? A valóságban mindig humánus és segítőkész vagyok, jó ember. Sose lennék képes ártani valakinek. Pláne nem egy ismerősnek meg egy gyereknek.

Direkt tettem ebbe a kategóriába, nem az ezotériába akartam. Nem az álom jelentésére, hanem az okára vagyok kíváncsi. És az okot bent kell keresni, bennem.