Egy ember tudna együtt élni azzal ha megölne valakit/valakiket (barát, idegen, ismerős stb), hogy ő normális esetleg jobb életet éljen?

A méreg árulás nem olyan közvetlen és azonnali gyilkosság, mint mondjuk egy agyoncsapjuk-elássuk eset.

Az utóbbival együtt élni az szerintem csak betegesen lehet.

Ez így túl leegyszerűsített kérdés.

A "jóformán mérget" árulók nem ismerik az áldozataikat, megvan az az önigazolásra alkalmas érvük, hogy senkit nem köteleznek a vásárlásra, nem élik át személyesen az áldozat halálát.

Háborúban egy tüzérnek, aki a tetteivel több ezer, számára láthatatlan áldozatot ölt meg, század akkora lelkiismeret furdalása lehet, mint annak a gyalogosnak, aki az egész háború során egyetlen ellenségbe vágta bele a szuronyát, vagy aki nem is volt frontszolgálaton, de kivezényelték néhány halálraítélt ítéletének végrehajtásához.

Kérdés, hogy mi a tét.

Ha a saját túlélése, mert a "jobb élet" magát az életet jelenti, akkor igen.

Ha valaki, aki benne van a 100 leggazdagabban, azért öl, mert az Top 50-be akar lenni, ott nem kérdés, mert nála olyan sérült a személyiség, hogy fel sem merül a lelkiismeret furdalás lehetősége.

És akkor még lehet árnyalni pld. az áldozat személyiségével, tevékenységével; az okokkal/folyamattal, ami miatt a gyilkosság az elkövető egyetlen lehetősége a célja eléréséhez.