Az egyik közeli ismerősöm (lehet nem szándékosan) állandóan megbánt. Normális ez? Ti mit tennétek?

A hölgy túlzás, hogy a barátnőm lenne, de egy közeli jó ismerősöm. Napi kapcsolatban vagyunk, elkerülni nem tudom. (nem is akarom) Van egy kisfia, akit egyedül nevel. A gyermeke, ha nem is egy egyéjszakás, de mondjuk úgy, hogy alkalmi kapcsolatból született egy házas idősebb férfitól. Nem tervezték, becsusszant és a lány mivel benne van a korban, megtartotta. Az apuka lelépett, de ez maximum annyiban számít, hogy többek között emiatt is becsülöm, amiért mindent feláldozva nagyon gondosan neveli a gyereket.

Mi a párommal nagyjából egy éve babát szeretnénk, de egyelőre ez még úgy tűnik várat magára.

A lánnyal jó bizalmi kapcsolatunk van, így tud a szándékaimról és egy pár hónapja elkezdett csípős megjegyzéseket tenni, hogy neki elég volt egy hosszú hétvége mindehhez és nem érti mit szerencsétlenkedünk. Meg még ennél cifrábbakat. Minden mondata azzal kezdődik, hogy "ha neked is lenne gyereked..." Ez nekem egyre kellemetlenebb, mert egyrészt engem nem annyira zavar, hogy nem jött össze "egy hétvége alatt", majd jön ha akar, másrészt aki sosem szeretett volna gyereket, csak úgy becsusszant neki, annak arról fogalma sincs arról, hogy milyen az amikor nem jön. (mert bár jó életem és kapcsolatom van így is, de azért nekem is vannak rosszabb hónapjaim amikor bánt ez az egész élethelyzet)

Próbáltam vele beszélni, de neki kb. fel se tűnik, hogy mélyen megbánt és bár elnézést kért, a csípős megjegyzései nem maradtak el. Lassan oda jutok, hogy elküldöm a francba, hogy kussoljon már, mert attól, hogy valaki belógatta neki, nem lett ősanya vagy teherbeesési tanácsadó, már elnézést.