Az mennyire normális, hogy alig beszélek?

Van még időm az biztos.:)

Van, hogy elkap a hév és akkor be nem áll a szám, de ez nagyon ritka. Biztos függ ez témától, személytől is, de nem tudom. Sosincs olyan érzésem, hogy most akkor de jó lenne biciklizni a barátaimmal. Elvagyok otthon egyedül. Néha mondjuk az rossz, mikor rádöbbenek arra, hogy nem nagyon ismernek még a barátaim, rokonaim se. Meg senkitől nem tudok tanácsot kérni egy személyes dologban. Meg meg nem tudom... néha jól esne ha lenne valaki akivel bármiről beszélhetek, de nincs ilyen a környezetemben szóval nem is beszélek. Sose szerettem magamról beszélni másokkal. Magamba fojtom és ez az ami rossz benne, de elviselem mert nem akarok beszélgetni. Jó lenne kimondani, de nem megy.

Igen, már észrevettem, hogy meg vannak illetődve az emberek mikor látják, hogy nem vagyok valami jó beszélgető partner. Furcsa helyzet mikor állunk egymással szemben, nézzük egymást, próbálgatunk poénkodni, akkor nevetünk és tulajdonképpen mindketten azt várjuk, hogy elmehessünk.:)

Nem zavar...mondom ezt, de igazából nem jó ez így. Ha beszélgethetnék valakivel, akit érdekel is és meghallgat nem mondok semmit csak hallgatok. Én nem tudok beszélgetni...