Mi volt az eddigi legnagyobb lelki seb az életedben?

Nem tudom.

Rengeteg óriási lelki sérülés ért.

Volt rengeteg.

Jelenleg 24.

Én is így fogalmaznám hogy több is volt. Sajnos egyik -izmusba születtem ahogy ti is, csak az előtag volt más. Hátrányosan meg volt különböztetve a munkásember gyereke az általános iskolánkban. Ezért lehetett akár zseni is, rossz iskolákba tanulhatott tovább és jó jegyeket a pártemberek gyerekei kaptak. Az érdekes azért az az egészben hogy a 36 fős általános iskolából egyedül nekem lett diplomám és az egyik pártember gyereke az érettségit is alig bírta letenni és ma a falusi konyhán főz idősek részére.

Akkoriban a legnagyobb szerelmem sem lett az enyém, pont az -izmusnak köszönhetően. Mindezek ellenére mostanában gyakran érzem úgy ahogy Monte Cristo grófja mikor kiszabadult a börtönéből. Vagyis erősebb lettem a megpróbáltatások miatt. Néha egészségmegóvási célból kerékpáron teszem meg az 50 km-es rokonlátogatásokat. Ekkor látom a szülőfalum lakóin az irigy tekintetet amiért erre képes vagyok, míg az egykori gazemberek meg zombiként vánszorognak vagy már a temetőben vannak. Vagyis mások kárát látva gyakran gondolom úgy hogy a jogtalan előnyök szerzése, a mások hátrébb löködésével és mások kárára történő előbbre jutás valójában a gazemberek mélybe zuhanását is magába foglalja. Ezt véssék a szobájuk falára a mai gonosz emberek is!

A felismerése a dolgoknak, hogy A sör nem alkohol, A nő nem ember, A medve nem játék!

26F

-apám sose élt velünk, szart ránk

-túl szelídnek nekveltek, így már az óvodásban vertek, piszkáltak, nehezen tanultam meg, hogy kell egy kis "erőszakosság" a férfiak között

-Általános iskolában komoly bőrhibáim lettek (orvosok is azt mondták, hogy iylet még nem láttak) így csúfoltak, volt aki meg is akart verni emiatt stb.

-Középiskolás koromra ezek elmúltak, akkor meg már emiatt gátlásosabb voltam+a zenei ízlésem és minden más miatt piszkáltak állandóan (nekik csak a rock volt jó), meg minden mozdulatomba belekötöttek stb stb.

-ebben az időben volt 2 barátnőm akik csúnyán át is vertek...

-a családom sohasem volt az a klasszikus család, állandó veszekedések, keserű légkör, közös családi evések stb. kizárva, szinte senkivel nem lehet megbeszélni a problémákat.

-az egyetem alatt már tudtam, hogy kellv iselkedni emberek között, tiszteltek, de beilleszkedni nem nagyon tudtam.

-Most klasszikus munkahelyem nincs, vállalkozok, nem nagyon van, akikkel eljárjak ide-oda, barátaim nincsenek, nincs kivel elbeszélgessek nagyon.

-Aki kellett volna, hogy segítsen a saját vállalkozásomban lebetegedett nagyon, többet nem tud segíteni.

Lehet, hogy kihagytam valamit...

23 éves vagyok jelenleg.

Mikor már beletörődtem, hogy egyedül rohadok meg, lett barátnőm... pár napig, aztán olyan idióta volt, hogy azt sem tudta mit akar és inkább szakított. Nem kicsit tört össze.

19 voltam, most 20 :)

Mi ez valami közvélemény-kutatás? Neked volt ilyen? Hány éves voltál?

Lássuk csak lelki seb-lelki seb... sajnos egyre sem emlékszem. Vagy mégis. Egyszer régen még kölökként meghalt a kutyusom, amit nehezen hevertem ki, illetve soha. Azóta nem akarom, hogy meghaljon senki se állat, se ember, se semmi, amit élőlénynek lehet nevezni.