Mire jó az ha valaki vagdossa magát?

Én két éve kezdtem..:D

Először dühből.

Sokadjára vesztem össze anyukámmal, és gondoltam egyet, felfutottam a szobámba, és elkezdtem huzogatni egy körömvágó ollót a combomon. Megnyugtatott. Mintha valaki belőtt volna, vagy valami:D

Aztán folytattam.

Nyár előtt abbahagytam, hogy a hegek benőhessenek rendesen, és ne látszanak. Nem voltak feltűnőek.

Aztán következő évben, félév útán, amikor már elegem volt mindenből, a karomon csináltam. Azt akartam hogy valaki észrevegye. Azt akartam hogy valaki segítsen nekem. De senki nem vett róla, rólam tudomást.

abbahagytam nyárra, de mintha drog lett volna számomra, akartam. Ahogy eljött a suli, és ott voltak a barátaim, azt hittem ez az év más lesz. Fél év. Eddig bírtam :)

Borotva pengével, sokat, és viszonylag mélyen. Már nem dühből. Nem tudtam hogy fáj e. El voltam keseredve, úgí éreztem meghalok belül.

Két évet vártam hogy valaki segítsen.

Egy barátom észrevette, és azt hiszem segített, legalábbis rávett hogy ne csináljam.

Nem mindenki divatból teszi.

Lehet hogy neked szép, és jó életed van, vagy éppen nem.

Nem mondom h próbáld ki és megtudod. De ne ítélj el senkit, mert nem elég erős, de lehet hogy néhányan mindenkinél erősebbek, mert még itt vannak.

Szia. Ahogy a felhasználónevemből is láthatod, sajnos, elég érintett vagyok a témában.

Leírom én hogy kezdtem, mit éreztem, stb.

2014 novemberben elég sz@r volt minden. Nagyon stresszes voltam, szorongtam. Az iskola, sőt minden fizikai tüneteket váltott ki belőlem, ment a hasam, hánytam.

Ekkor kezdődött a depresszió is, lassan minden kedvem kiszivárgott. Végső elkeseredettségemben rákerestem, mi a fene bajom lehet. Nem több, mint tizenhárom voltam. Sokkolt. Még mindig át tudom érezni; az állam leesett, amikor megláttam a képernyőt. Én?! Miért?!

Az élet ment tovább, hülyeségnek tartottam ezt, de akaratom ellenére egyre mélyebben voltam. Barátaim soha nem voltak, mindig is magányos voltam, szociális készségeim gyengék. Nem volt senki aki kihúzzon. Suliban meg család előtt nevettem, úgy csináltam mintha minden oké lenne.

2015 nyarán, fél évvel később kb, vágtam meg magam. Előtte is a fejemben volt, sokáig. Karmoltam magam, haraptam, ütöttem. De nyáron elkezdtem vágni is. Tisztán emlékszem, egy hegyező pengéjével csináltam. Hihetetlen volt. Mintha valami drog lett volna; levezette a feszültséget, megnyugtatott, eltüntette a fájdalmat. Minden kiesett arra az időre: Csak én, a penge és a vér létezett. Függő lettem. Nem volt megállás. Borotvapenge kellett.

Ma 4-5 napnál többet nem bírok ki, annyit is ritkán. A környezetem vagy nem tudja, vagy nem akarja tudni. Itt vagyok, 15 évesen, mint valami öreg, halálraítélt ember, aki küzdeni akar, de nem tud.

15/f

Én néha szoktam, de nem figyelemfelkeltésből. Nem mondom el senkinek, nem mutogatom. Hosszú ujjút hordok, vagy rocker csuklópántot és a nem is látszik.

Stressz levezetés. Utána sokkal nyugodtabb vagyok.