Mi a véleményetek, ezeket a lelki sebeket valahogy belehet gyógyítani?

Tehát hiszek Istenben ,de úgy érzem kevés a hitem.

Leírom körvonalakban a történetem.

Sajnos eléggé hátrányos a szociális hátterem.

Apukámat örökbe fogadták,mivel az anyukája korán meghalt, az apukája csak a két nagyobb gyermeket nevelte fel egyedül, a többiek nevelőotthonba,majd családokhoz kerültek. Sajnos az apukámnak kisegítő iskolába kellett elvégeznie a tanulmányait. A rokonaival nem tartja a kapcsolatot, szinte egyiket sem ismerem, a többséggel még csak nem is találkoztam. A nevelőszülei meg nem jönnek hozzánk,mióta anyuval összeházasodtak én is csak gyerekkoromban néha-néha találkoztam velük,mikor apu elvitt hozzájuk. Amit még majdnem lehagytam,hogy alkohol problémákkal is küzd, gyerekkoromban nem igazán foglalkozott velem, bár sztem nem is igazán volt a gyerekvállalásra alkalmas. Sokszor volt olyan alkalom,hogy sírva mondtam neki,hogy menjen minden hétvégén plusz munkát végezni ismerősökhöz,mert vele akartam lenni, meg persze félte anyuval kettesbe maradni,mert sokat kiabálta velem és sokszor megvert. ,,Munka" után meg gyakran jött haza ittasan, ezekről az esetekről jó néhány rossz emlékem megmaradt.

Anyunak csak 8 általánosa van, viszont több évig dolgozott vendéglátó helyen,mint pincérnő, több hotelban. Ő sem tartja nagyon senkivel sem a kapcsolatot, kivéve a testvéreivel,és őnekik a családjaikkal.

Az ő személyisége elég torz, néha gondolkozok azon,hogy lehet nem 100%-os. Gyerekkoromban elég sok szörnyű dologra rávett, többek között miatta molesztáltak, az ő beleegyezésével, elhitette,h. nem is vagyok velük rokoni kapcsolatba, vagyis egy hülye nagyon is közeli családtag volt az... :( :(

Néha én örülnék is neki,hogy ha nem így lenne. Fontolgatom is a DNS vizsgálatot, még ha sokba is kerül,de legalább nem leszek kételyek között.

Nem mondhatnám ,hogy megvolt közöttünk a szeretetteljes kapcsolat. Kiszámíthatatlanul viselkedett az esetek többségében. Mindig amikor leszidott vagy megütött , kis idő elteltével megakart ölelni, meg puszilni. Viszont ha én mentem oda hozzá, mindig mondta,h. most ne menjek oda hozzá, fújjogott...

Magamról pedig csak annyit írnék,hogy zárkózott vagyok , sok mindent magamba folytok, zárok, közösségben feszélyezve érzem magam mert, nem mindig tudom,hogy hogy kellene viselkednem. Az illemet nem igazán tudom,anyu nem mondhatnám,hogy tanítgatott.

Ennek ellenére normális általános/középiskolába jártam, majd később a főiskolával is megpróbálkoztam, de otthagytam mert nem tudtam rendesen felkészülni a vizsgákra. Hamarosan depressziós is lettem. A problémám,hogy ami sok mindenkinek természetes,nekem nem volt az és nem is lesz,mivel én olyan családban nőttem fel,ahol szinte minden másképp volt. Így az én viselkedésem is fura, mondták rám is ,hogy fogyatékos meg nem normális :( :( Még ha nem is a szemembe mondják,hanem burkoltan akkor is fááááj....

Olvasgattam a neten és elvileg a tudatalattimban sok olyan dolog van,amit úgy gondoltam,h. elfelejtettem de a mindennapokban meg mégis meghatározzák a cselekedeteimet. Ezért is lehet az,hogy néha tényleg nem logikusan cselekszek v. viselkedek.

Ezzel a környezetemre is teher vagyok. :( Jó lenne ezen változtatni.

Amúgy jobban belegondolva,mintha egy pszichopata nevelt volna fel....