Idővel 'normálisabb' leszek?

16/F, elvileg elég értelmes vagyok.

A környék legerősebb gimijébe járok, de igazából bizonyos tantárgyakon kívül (történelem, angol) soha nem készültem az órákra 5-10 percnél többet (az a pár perc is leginkább az óra előtti szünet alatt volt). Átlagosnak mondhatóak a jegyeim, még nem volt kettesem záráskor. Egyáltalán nem érdekel, hogy hova vesznek fel, vagy, hogy egyáltalán felvesznek-e valahova.. Csak azért próbálok egy átlagos szintet tartani, hogy anyumnak legalább ez legyen egy kis boldogság az életében. Nem látom értelmét, hogy tanuljak, utána dolgozzak, mert a végén úgyis meghalok.. Igen, van egy kis öröm közben, de ezt az örömöt megélhetem most egyben és akkor a szenvedős részt kihagyom. Gyengébb-erősebb szereket, drogokat próbálgatok, mert olyan örömöt adnak, amit más nem tud. Az emberek egyre kevésbé érdekelnek, tehát egyre jobban magamba fordulok. Barátnőre sem vágyom, mert csak zavarna..

Tehát egy 'tökéletes' életszemléletű gyermek vagyok, és igazából tökéletes is lenne az életem, de valamiért rohadtul idegesítenek azok a diákok/emberek, akik próbálkoznak. Nem sajnálom őket, hanem irritálnak. Pl. azok akik tanulnak és még puskázni sem akarnak, mert azt tilos, vagy sírnak, hogy mennyi tantárgyra kell tanulni, miközben a középiskola egyébként nem kötelező...

Ez miért van?

Másik, fontosabb kérdésem, hogy nagyon szeretem ezt az életvitelemet és elképzelhetetlennek tartom, hogy mint sok helyen mondták/olvastam, 'majd kinövöm'. Nem szeretném kinőni és úgy érzem nem is tudnám, mert ezek olyan dolgok, amiket szerintem 5 év múlva is ugyanígy látok majd.. Vagy sajnos tényleg kinövöm?