Mindenkinél tabu téma a szülőknél a barátnő, de még inkább a szex, a fiú gyermekük előtt?
Főleg anyukám annyira tabu témát "csinál" a barátnő témából. Apukám meg amúgy se nagyon beszédes, ő amúgy se mondana rá semmit, de nem is bánná lehet.
Arra emlékszek, hogy annak idején bezzeg a nővérem (aki 10 évvel idősebb tőlem) és anyukám között nem nagyon volt tabu téma a szex, tudta hogy szexel és gyakran a fülem hallatára is beszélték, hogy például: "nehogy gyerek legyen!" és ilyesmiket. Nővérem elkezdte az egészet már körülbelül 18 éves korában: buli buli hátán és azóta végig kefélte az életét: most körülbelül 7-8. pasija lehet. Anyukám úgy tűnik (már amennyire emlékszek) természetesnek tartotta hogy nővérem szexel.
Amikor nekem előjön a barátnő téma (valami miatt és nagyon ritkán, legtöbbször más hozza fel), anyukám mintha meg sem hallaná, illetve csak mosolyog és/vagy összenéz mással, például nagyanyámmal. Ez annyira kellemetlen és feldühítő, úgy tesznek, minta szégyellnem kellene magamat érte, hogy fiúnak születtem, illetve megszülettem, és hogy "igényeim" lennének, holott ez természetes dolog lenne. Úgy veszem észre, nem akarják "elfogadni" hogy felnőttem? Vagy miért tekintenek még 10 éves kisgyereknek? Vagy engem nem is szeretnek annyira mint nővéremet szerették?
Amúgy tanulok még Egyetemen, ez befolyásolna anyukámnál valamit? Hogy gondolhatja úgy, hogy az egyetem alatt nekem ne legyen barátnőm? Vagy milyen hülye agyi folyamat játszódhat le? (már nem tudok értelmesebb dolgot mondani :@)
Én meg nem merek barátnőt szerezni, mert olyan érzésem van, mintha ezzel rosszat csinálnék. Annyira utálom ezt a viselkedést és hozzáállást anyukám részéről hozzám, és alapvetően ehhez a témához, hogy inkább nem is kell barátnő, már itt tartok.
Másnál ez hogy működik? Illetve volt ilyen másnál? Hogyan sikerült ezt a problémát megszüntetni, (ha sikerült) ?
#6-os válaszolónak:
Nem csak most, hanem sose beszélt róla senki sem, ő sem. Mindig is tabu téma volt, nem csak most. Tehát akkor sem beszélt róla, amikor valószínűleg semmivel nem voltam tisztába. Ahogy láthatod az előző hozzászólások valamelyikéből, hogy az anyuka mennyire közvetlen a fiához bizonyos esetekben. Szerintem ez lenne a normális, egészséges hozzáállás. És pont, hogy nem tartják természetesnek (én legalább is úgy érzem, de nem nagyon szoktam rosszul érezni semmit), azért írtam ki a kérdést, az egész kérdés erről szól.
#10-es válaszolónak:
Ha elolvasod figyelmesen amit írtam, abba benne van hogy ismerkedés (randizás, udvarlás) KELL hozzá, de nem CSAK kimondottan az, hogy barátnője legyen az embernek.
NE alkudozz Kérdező! Öltözz fel szépen, virág a kézbe- és nyomás a kiválasztotthoz!
"Úgy veszem észre, nem akarják "elfogadni" hogy felnőttem?"
- ez biztos így van, de ebből Neked kell kilépni. Emiatt akadt el a kommunikáció- ezért nem tudtok beszélni róla. De nem is kell.
A menetrend a következő: 1. kilépsz ebből a lebénító dologból 2. ezt kommunikáljátok (akkor már ketten)feléjük 3. a reakciótól függ a további lépés
#9-es válaszolónak:
Igen, de azért csak illik elrugaszkodni már a múltszázad elejei "szokásoktól". Elvégre csak a fiáról van szó, akit "szeret" elvileg. Akkor miért akarna neki rosszat? A tanulmányaimba is beleszól, hogy minek akarok már én még tovább menni... Meg sokszor csak húzgál lefele a hülyeségeivel...
Egyébként puszta ismerkedésből nem lesz barátnőm senki.
Kérdező! Erre a mondatodra reagáltam.
Egyébként nem értem, alapjába véve min kattogsz.
Felnőtt, egyetemista ember vagy. Aki szeretne barátnőt.
Nem kell kikérned anyukádék engedélyét. Értem, hogy téged zavar, hogy így állnak a dolgokhoz. De lépj rajta túl. Valószínű sosem fognak anyukádék változni ebben a témában, akkor sosem fogsz ismerkedni? Ha viszont téged ennyire bánt ez a dolog, ülj le anyukáddal, és beszéld meg ezt vele.
Ez a helyzet van, ebből kell gazdálkodni. Nem tiltják hogy barátnőd legyen, nem ellenzik a dolgot, akkor miért is érzed úgy, hogy nem örülnének ha lenne? De mint már említettem, felnőtt férfi vagy, viselkedj is úgy. Ne azon rugózz, hogy a anyukádék hogy állnak a témához.
#15-ös válaszolónak:
Csak ez nem annyi, hogy leülünk és megbeszéljük... Én nem tudok anyámon "nevelni". Ugyanis ez a viselkedés sokkal mélyebbről jön neki, mint egy megszokás, vagy bármi más, amit leülve és megbeszélve semmissé lehetne tenni. Lehet hogy még jobban előjönne utána rajta ugyan ez...
Meg aztán hallgathatom visszafelé a rokonságtól az elferdített hülyeségeket... Mert eljár a szája feszt, ezt is mondaná, hogy én milyen hülyeséget akarok vele beszélni. -sajnos. Én mostmár azon az állásponton vagyok, hogy ne is tudják, hogy barátnőm van... Egyszerűen nem tartozik rájuk, ha már idáig nem beszéltek róla és nem is érdekli őket... Csak nem tudom hogy a lányt mennyire zavarná, hogy ha a szüleimnek nem mutatnám be sose...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!