Mindenkinél tabu téma a szülőknél a barátnő, de még inkább a szex, a fiú gyermekük előtt?

Főleg anyukám annyira tabu témát "csinál" a barátnő témából. Apukám meg amúgy se nagyon beszédes, ő amúgy se mondana rá semmit, de nem is bánná lehet.

Arra emlékszek, hogy annak idején bezzeg a nővérem (aki 10 évvel idősebb tőlem) és anyukám között nem nagyon volt tabu téma a szex, tudta hogy szexel és gyakran a fülem hallatára is beszélték, hogy például: "nehogy gyerek legyen!" és ilyesmiket. Nővérem elkezdte az egészet már körülbelül 18 éves korában: buli buli hátán és azóta végig kefélte az életét: most körülbelül 7-8. pasija lehet. Anyukám úgy tűnik (már amennyire emlékszek) természetesnek tartotta hogy nővérem szexel.

Amikor nekem előjön a barátnő téma (valami miatt és nagyon ritkán, legtöbbször más hozza fel), anyukám mintha meg sem hallaná, illetve csak mosolyog és/vagy összenéz mással, például nagyanyámmal. Ez annyira kellemetlen és feldühítő, úgy tesznek, minta szégyellnem kellene magamat érte, hogy fiúnak születtem, illetve megszülettem, és hogy "igényeim" lennének, holott ez természetes dolog lenne. Úgy veszem észre, nem akarják "elfogadni" hogy felnőttem? Vagy miért tekintenek még 10 éves kisgyereknek? Vagy engem nem is szeretnek annyira mint nővéremet szerették?

Amúgy tanulok még Egyetemen, ez befolyásolna anyukámnál valamit? Hogy gondolhatja úgy, hogy az egyetem alatt nekem ne legyen barátnőm? Vagy milyen hülye agyi folyamat játszódhat le? (már nem tudok értelmesebb dolgot mondani :@)

Én meg nem merek barátnőt szerezni, mert olyan érzésem van, mintha ezzel rosszat csinálnék. Annyira utálom ezt a viselkedést és hozzáállást anyukám részéről hozzám, és alapvetően ehhez a témához, hogy inkább nem is kell barátnő, már itt tartok.

Másnál ez hogy működik? Illetve volt ilyen másnál? Hogyan sikerült ezt a problémát megszüntetni, (ha sikerült) ?