Az nagyon rossz, ha örülök neki, hogy a barátaim aggódtak értem?

Szerdán együtt ünnepeltük egy barát születésnapját, majd a többiek mind a barátnál aludtak, engem pedig feltettek az éjszakaira, mert nem alhattam ott, másnap 12 óráznom kellett, és le akartam zuhanyozni, stb. Három órát aludtam csak a buli után, aztán a 12 órából 14 lett, mert nem mondhattam azt a kollégáknak, hogy "bocs, itt hagylak titeket a fekáliában, mert én tegnap este buliztam és fáradt vagyok..."

Munka közben lemerült a telefonom, aztán ahogy hazaértem tegnap, elaludtam, nem tettem töltőre, és ma kihagytam az egyetemen a gyakorlatom, mert fáradt voltam, úgy döntöttem, elhasználok a hiányzásokból egyet, úgyhogy nyugodt lélekkel kinyomtam az ébresztőmet, és aludtam tízig.

Tízkor felkeltem, megreggeliztem, lezuhanyoztam, ilyenek... Aztán eszembe jutott, hogy be kellene kapcsolnom a telefonomat, és volt rajta egy csomó hangüzenet, hogy hol a francban vagyok, miért nem mentem be órára, miért nem válaszolok facebookon, miért vagyok kikapcsolva, hazaértem-e egyáltalán, adjak életjelet, különben bejelentik, hogy eltűntem. Szégyellem magam, mert tényleg csak annyi lett volna, hogy hazaérek, feldugom töltőre a telefonom és válaszolok az üzenetekre, nem direkt csináltam (és direkt sosem fogok ilyet csinálni), meg nekik biztosan nagyon rossz volt, hogy azt hitték, történt velem valami, holott csak sok volt a munkám, meg ugye most volt hír az a szegény lány, akit megölt az ismerőse. Szóval nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztam őket, de egy picit azért jól esett, hogy feltűnt nekik, hogy nem vagyok ott se online, se offline, és hogy fontos vagyok nekik ezek szerint. Ez nagyon rossz?

(off: ezentúl minden este meg fogom nézni az üzeneteimet, most tanultam belőle)

20/L