Szerinted egy ilyen embereknek van önismeretük? Vagy foglalkoznak ennek a kérdésével? Csak nekem zavaró?

Ha valaki úgy megy bele minden kapcsolatba, hogy "majd csak lesz valami", de utólag nem tudja megmondani, hogy mi baja volt, és miért ért véget (bár keseregni tud rajta).

Általánosságban nem igazán tudja tisztán kifejezni magát, a gondolatait, érzéseit, csak homályosan, bár emellett sokat hízeleg, és kedves szavakat mond.

Utólag ezeknek az ellentétét is kifejti, ellentmond magának.

Látszik rajta, hogy nincs önbizalma, mindenféle értelmetlen dolgért kritizálja magát.

Látszik rajta, hogy boldogtalan, ennek ellenére minduntalan állítja, hogy milyen jól érzi magát veled, mert fontos vagy, stb.

De úgy áll hozzá a kapcsolathoz, mintha elhatározná, hogy "mindent belead", figyelmesebb nálam, én is kezdetben igyekszek megfelelni neki az elején, de később felvetem azt a valós problémát, hogy "nem illünk össze"! Ezt mintha teljesen abszurdnak tartaná, vagy az önérzete megsértésének, mert ő akart lenni a tökéletes ember, akit ha bárki visszautasít, akkor baj van vele, és ez alapján úgy viszonyul, mintha próbálna bűntudatot kelteni, hogy értékeljem a szerelmét.

Annyira, hogy később én is elbizonytalanodtam, mert kedveltem őt, aztán újra megakartam próbálni, de akkor már úgy tűnt, hogy ő hidegült el a dologtól, amiből olyan következtetéseket vont le, hogy "elrontottam", mert jobbnak kellett volna lennem, stb.(persze, nem pont így mondta)

Az egészben csak az az izé, hogy mindezt nem veszi észre, inkább mintha túl komolyan venné magát, és állandó bűntudata lenne attól, ha valahol nem illik a képbe.

Bár a kérdés nem csak rá vonatkoztatható, valamennyire rám is, bár én többnyire ismerem magam, mégis könnyen elbizonytalanítható voltam.