Milyenné válik később az az ember, akit ok nélkül mindenért dicsértek gyerekkorában?

magabiztossá

nem lesz frusztrált, hogy vajon jól csinál-e valamit, meg merje-e csinálni

nem fog félni a túlzott elvárásoktól

Szerintem fontos, hogy ne csak a különleges teljesítményeket dicsérjük meg. Nem mindenki zseni vagy tehetséges művész, vagy sportoló. De attól még jó ember, aki szeretet és dicséretet érdemel.

3: ha megcsinál valamit, azt jó megdicsérni. Ez nem azt jelenti, hogy elhitetik vele, hogy ő művészien rajzol pl.

De én nem is ilyenekre gondoltam.

Hanem hétköznapi dolgokra. Hogy ne vegyünk mindent készpénznek. Az a baj, hogy nálunk minden úgy működik, hogy a tökéleteset várják el. Az a normális. Ha nem vagy tökéletes, akkor már büntetnek. Én meg úgy gondolom, hogy ha valamit megcsinálsz, akkor azért jár a dicséret. Ne mindig csak a rosszat vegyék észre, hanem a jót is. Ha jár szidás, azért, mert valamit nem csináltál meg, akkor dicséret is jár, ha megcsináltad. Az egy másik fajta dicséret, amikor már értékeljük is, hogy pl. egy rajz milyen lett.

Az ok nélküli dicséret nem jó, mert akkor a gyerekben nem alakul ki egy egészséges kritikai érzék és reális önismeret.Például ha Pistike ok nélkül belő egy gólt a szomszéd ablakába és az apukája agyonra dicséri, hasonlóan dicsérettel halmozza el azért is, mert jól elpüfölte az osztálytársát csak úgy ok nélkül, annak az lesz a következménye hogy azt hiszi, ez így rendjén van.Ő így jó.

Azért, ami valóban jó, szép helyén való, azért mindenképpen dicsérni érdemes.Sosem szabad a jót figyelmen kívül hagyni.Az igyekezetet, a jó szándékot is dicsérni kell, még ha nem is járt sikerrel.Viszont ami rossz, azt semmiképpen nem szabad dicsérni! Tehát ok nélkül nem szabad.