Szerintetek egy ember valaha túl tudja magát tenni azon, hogy gyerekkorában felakasztotta magát az apja?

Hónapok évek után elfelejti és kevésbé lesz fájdalmas de valószínű örökké fájni fog ez a legtöbb embernek.

Igen. Nekem speciel jobban fáj. Bár én 12 éves vagyok és valoszinuleg maskepp gondolkodom mint o. :))

Én még nem vesztettem el senkit, így nem tudom mik futnak át ilyenkor az ember agyán. Szerintem, ha valaki öregségében, természetes halált hal, az elfogadhatóbb. Úgy értem az ember tudja, hogy egyszer mindenki meghal, fel van rá készülve. Tudja, hogy már idős, nehezére esnek a dolgok, betegeskedik, stb. Az idős ember is érzi, hogy mindjárt vége. Nyilván ezt is nehéz elfogadni, de szerintem ez még a könnyebb eset. Ha valaki fiatalon veszti életét, baleset, betegség miatt az súlyosabb. A "legdurvább" az öngyilkosság szerintem. Ilyenkor szerintem benne van az emberben, hogy mi vezetett idáig. Az ő hibája is, hogy nem vette észre időben a bajt, segíthetett volna. Esetleg miatta került ilyen állapotba. Szóval szerintem így nehezebb lehet. Elfelejteni nem fogja szerintem, de idővel könnyebb lesz neki a gondolat.

Kevesebbszer kéne használnom a szerintem szót....szerintem....

Hát nem tudom, szerintem nem. Van egy barátnőm, hát őt nagyon taccsra vágta, ugy látszik még mindig kihat az életére, 16éves korától ivott, füvezett, aztán terhes lett, befejezte ezt az életvitelt , teljesen megváltozott, 18.sžülinapja előtt hónappal szült, nagyon nagyon jó anyuka, bár apával hamar szétmentek, aki megfenyegette öngyilkos lesz....na ez nagyon betett neki,nem tud egyszerűen kapcsolatot teremteni, most álmai férfiával van együtt aki apja korabeli, van egy fiw aki 5 évvel öregebb barátnőmnél..... Na ebből azt akartam kihozni hogy ő pl.azért nem.kezd fiatalokkal, mert fél hogy elég labilisak ahhoz hogy megöljék magukat...