Miért van, hogy még csak nem is köszönnek nekem vissza a barátaim jó nő ismerösei/csajai?

Hát én nem vagyok jó nő, de tapasztalatból mondom, hogy ha valakinek köszönsz - pláne olyannak, amilyennek leírtad magad, ilyen arcba mászós - az utána levakarhatatlan.

Volt velem ilyen, a gyerek hazáig követett. Nem gondoltam soha olyanra, hogy bárki is alacsonyabb rendű nálam vagy bárki másnál, egyszerűen nem szeretek új embereket megismerni, nem szeretek idegenekkel csevegni. És sajnos rengeteg olyan ember van, aki a köszönést már azzal tekinti egyenlőnek, hogy legjobb barátok vagyunk.

Nekem nincs ekkora üldözési mániám, hogy biztos nem azért köszönnek, mert nem tartanak menőnek - egyébként miért kéne a haverjaid nőinek téged szexinek tartani, azt sem értem - ha valaki nem köszön, nem köszön. Én biztos nem tenném magam olyan kellemetlen helyzetbe, hogy még direktbe ráköszönök.

Nekem kicsi koromban volt az a heppem, hogy nem merek köszönni, így most felnőttként sem tartom bunkónak azokat a kicsiket, akik nem mernek nekem köszönni. Lehet, hogy ők is félénkek. Bizony, a "divatmagazinos" lány is lehet önbizalomhiányos, nem csak a szemüveges könyvmoly.

De ilyet ne csinálj:

"szemtől szembe újra köszöntem a csajnak, hangosan a szemébe nézve "Szia!"

Mert ez már nem csak rá, de rád is rossz fényt vet. Ha valaki így a pofámba mászna, soha nem köszönnék neki.

Egyébként ha először láttad a lányt, honnan tudhatta, hogy neki köszönsz? Velem is volt már ilyen, a húgommal mentem, és ránk köszöntek, de mivel én nem ismertem az illetőt, fogalmam sem volt, hogy nekünk szól. (Állhatott mögöttem valaki.) Mikor a testvérem odament és köszönt, akkor bemutatott, de ha a pofámba üvölti egy idegen, hogy szia, lehet, hogy elfutok.