Hogy lehet hogy kontrollálhatatlanul iszonyatos bunkóságok jönnek ki belőlem amit ott és akkor élvezek de utólag néha magam is bánom és egy mocsoknak tartom magam?

Nem tudom. Én is vagyok sokszor így.

Még lehet én is beszóltam volna a konkrét vázolt esetben,mert utálom,ezt a behízelgő,nyomulós stílust.,egyszerűen irritál.

Nem lehet hogy olyan emberek vesznek körül akik imádnak erőszakkal benyomulni a másik privát szférájába? Én a nyomulósokkal szemben szoktam felvenni ezt a stílust,és meg sem bánom utólag.

Kialakult benned szerintem valami hüle reflex, menj és kérj bocsánatot attól a szegény csajtól.

Próbálj meg nem azonnal válaszolni, akkor lesz időd átgondolni mint mondasz.

Talán egy kicsit hallgass, mielőtt szólnál. Szabad gondolkodni a beszéd előtt, nem kell soha rávágni semmit.

Szegény kislány. Egy mp alatt tudunk sebeket ejteni - és évekig, évtizedekig tart a gyógyulás majd, ha egyáltalán gyógyul. Ezért kellene előbb hallgatni - és utána is, vagy hallgatni vagy szelíden szólani.

Van olyan, hogy az ember nem gondolkodik, csak hirtelen kimond valamit és utólag esik le neki, hogy ez másnak bántó lehet, vagy nem úgy érti, ha a kimondó gondolta.

De hogy élvezed is. Hát azt nem tudom mitől lehet. Ez elég fura.

Szerintem ilyenkor nyugodtan mondd, amikor rájössz, hogy ez bunkóság volt, hogy bocsi, nem úgy gondoltam, ne vedd magadra.

Szép dolog az őszinteség, de van egy olyan dolog is, hogy tapintat. Ezt a kettőt kell összhangba hozni.

Ha téged meg nem érdekel, hogy megbántasz valakit és direkt úgy fogalmazod meg a mondanivalódat, hogy azzal megbánts egy egyébként kedveskedő embert, akkor meg simán bunkó vagy.

A konkrét kérdésre válaszolhattad volna azt is, hogy vizsgázni megyek. Ez is teljesen igaz és nem bántasz meg vele senkit sem.