Akik intelligensnek tartjátok magatokat! Mi alapján gondoljátok ezt?

Akkor ugye ebbe az is beletartozik, hogy kinek mit jelent az intelligencia.

A kortársaimhoz képest hamarabb kezdtem el írni, olvasni. Nem általánosítok, amikor nem indokolt, nem állítom a véleményemet tényként. Ha kérdeznek valamit (adatot, tényt), csak akkor válaszolok, ha biztosan tudom a választ, és ha biztosan tudom a választ, akkor az helyes válasz, nincs olyan, hogy azt hittem, az a helyes. Ha hallok vagy olvasok valamit, annak több forrásból is utánaolvasok. Ha problémám van, az első dolog, hogy megpróbálom magam megoldani, és az esetek többségében sikerül. Ha nem tudok valamit, kérdezek, nem okoskodok, nem játszom az agyam. Logikusan gondolkodom. Vicces, de logikai feladatokban, fejtörőkben mindig brillíroztam, és mások ámulata miatt is okosabbnak tartom magam.

De ez ugyanolyan, hogy miért tartom magam érzelmileg intelligensnek: mert felismerem, hogy mások mikor nem azok. Ugyanez van az értelmivel. Látom, amikor mások ostobák, értetlenek, nem használnak logikát.

Erről két dolog is eszembe jut: hogy nem az az okos ember, aki mindent tud, hanem aki tudja, hogy mit nem tud.

A másik pedig, nagyon jól megfogalmazták, hogy aki azt mondja, hogy 99%-ra biztos valamiben, annak biztos igaza van, aki meg 100%-ra mondja a tutit, annak nem biztos, mert a hülye mindig biztos a dolgában, az okos meg kételkedik. Velem is történt már, hogy annyira bizonygatta a másik az igazát, hogy elbizonytalanodtam az általam tudott tényben.

Elöszőr is iq és az okosság nem feltétlenül jár együtt.

Paraszt vakítás az egész.Nincs kedvem órákat írogatni mert több mint "100" szemszöget fel lehetne hozni.

Nézzük a puszta tényeket,okosság valamiben nagy tudással és jó rálátással rendelkezel.De mivel emberek vagyunk ezért korlátolt mennyiségű dologhoz érthetünk,nevezzünk meg két embert egyik a másik legyen b,a ember jó egy dologban nagy tudással rendelkezik mint mindenki valamiben,b egy teljesen más dologba jó és rendelkezik nagy tudással."a" nem ítélkezhet b felett mert mindegyik jó valamiben,de a valóságban így zajlik "a" elítéli "b-t" ahogy b is a-t ez csak azért van mert mindenki úgy tesz mintha ismerné a másik embert 100%-ig.

Mégegy utolsó dolog hiába tudod,hogy okos vagy valamiben ha mások nem tudják akkor csak magadban leszel okos.Ha környezeted tudja hogy okos vagy közbe lehetsz valójában hülye is akkor abban a környezetben te okos leszel.

Attól függ, mi az intelligens. Alapvetően tájékozott vagyok, sok minden érdekel, de idő híján vagy sokszor lustaságból nem mindig tudom a sok érdeklődési körömet jobban megismerni vagy azokban jobban elmélyedni. Okosnak okos vagyok, gyorsan tanulok, magolni viszont nem tudok, szeretek tanulni, már óvodában tudtam írni és olvasni, és egész általános iskolában és a középiskola első 2-3 évében soha nem szorultam arra, hogy a házi írásnál több időt fordítsak a tanulásra, mert mindent elsőre megjegyeztem, az egyetemen a legjobbak közt vagyok az évfolyamon (nem vagyok évfolyam első, mert elég lusta vagyok, és a tölteléktárgyakat nem igazán tanulom alaposan) "Józan paraszti ésszel" is rendelkezek, viszont hivatalos ügyintézésben hihetetlenül sz-r vagyok. Meg tudom csinálni, persze, de nem szeretem, és sok mindennek utána kell járnom, mire rájövök, mit hogy kell intézni.

Egyébként sokféle barátom van, sokféle korosztályból, más-más vallási vagy etnikai háttérből, szóval elég sok különbözős stimulus ér, nyitott vagyok sok dologra, ami szerintem elengedhetetlen az intelligenciához.

Onnan gondolom, hogy intelligens (-féle) vagyok, hogy sok emberrel tudok elbeszélgetni, elég sokféle témában, nagyon kevés olyan dolog van, amihez nem tudok hozzászólni semmit se, éppen ezért a legtöbb embertől is azt a visszajelzést kapom, hogy intelligensnek tartanak.

Illetve az emberek, főleg a férfiak 70-75%-a halálosan untat, mert semmi újat nem tudnak mondani, esetleg érdektelenek, vagy nem tudnak hozzászólni ahhoz, amiről beszélek.