Olvastam ezen az oldalon, hogy néhányan azt gondolják akkor romlott el valami az emberiségben amióta megszületett az evolúcióelmélet? Akik így gondolják, miért gondolják így?

50%-os...

Nem kell minden topikban utánam loholni. Összetévesztesz egy apostollal...

Kedves Cerevisiae!

Lehet hogy hasonló témák után érdeklődünk, nem tudom miből gondolod, hogy loholok utánad. Erre a kérdésre negyedikként válaszoltam, te hatodikként. Szerintem nincs azzal gond, ha egymás válaszára reagálunk.

Ha azt írom nagyon sokan vannak az evolúciót így értelmező emberek, azt nyugodtan elfogadhatod, mert nem azt állítottam, hogy többségben vannak, vagy hogy ilyen-olyan százalékban vannak. Szerintem az evolúció olyan nagy jelentőségű tudományos tézis, ami igenis hatással van a könnyen befolyásolható, szilárd lelki meggyőződéssel nem rendelkező emberek erkölcsére.

Azt leírtad, hogy az evolúció elmélet alázatra tanít minket a természeti környezetünk felé, de vajon embertársaink felé miféle alázatra tanít? Ez az altruizmus kb. megfelel a rokonok közötti szeretetnek, vagy a baráti segítségnek. A tolerancia fejlettségének pedig szép példája ez az oldal. Meg lehet nézni itt az emberek mennyire türelmesen fogadják el a másik ember ellentétes véleményét. Szépen tanúskodik arról, arc nélkül milyen fejlett a tolerancia.

A muszlim erőszakoskodókat nem tudom, nem is akarom megvédeni, mert keresztény vagyok. A felszínes vallásosság önmagában senkit nem tesz jobbá, a keresztényeket se.

Ez a véleményem, és elfogadom a tiédet is.

„Azt leírtad, hogy az evolúció elmélet alázatra tanít minket a természeti környezetünk felé, de vajon embertársaink felé miféle alázatra tanít?”

Nem! Az evolúció egy természeti jelenség, ami semmire az égvilágon nem tanít az emberséggel kapcsolatban, mint ahogy a gravitáció sem tanít semmit nekünk a toleranciáról. Én azt írtam, hogy számomra valamit üzen, pontosan ugyanúgy, mint a történelem eseményei is, amiből nekünk tanulni kell.

Aki nem ismeri a történelmet, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt. Mindannyian tudjuk, hogy jó a történelembe visszanézni, hogy legalább a régiek hibáit elkerüljük. Ám maga a történelem nem ismételhető meg, de annak megismerése a történeti forrásokból megvalósulhat. Maga a történettudomány semmire se tanít minket, hanem szárazon összegez, és onnantól kezdve ránk van bízva a tanulság leszűrése

Pl. mit is látunk az evolúció történetéből? Azok a fajok, amik túlontúl jól alkalmazkodtak, és sokkal erősebbé, agresszívabbá váltak a környezetük versenytársainál, azok igen gyorsan győztek. Ám ezzel felélték maguk körül mohón az energiaforrásokat is, és emiatt pont annyira hamar ki is haltak, ami okán nevezhetjük eme próbálkozásokat evolúciós zsákutcának. Az ember vajon nem éppen ezen az úton jár? Tanított minket valamire az evolúció? Semmire. Pusztán megmutatta, hogy mi is történhet hasonló szituban. Van az evolúcióban erre a problémára más megoldás is. Pl. paraziták, vírusok soka roppant agresszívan tud terjeszkedni, akár olyan mértékben is, hogy a megtámadott faj egyedei gyorsan pusztulni kezdenek, így pl. a vírusok is egyre nagyobb ütemben szaporodnak, de ezzel megnő a véletlenszerű változások száma is, vagyis nő a vírusvariáció, az élősködővariáció száma is, ami törvényszerűen ahhoz vezet, hogy lesznek közöttük kevésbé virulens változatok is (kevesebbel is beérő, kevésbé agresszív), amiknek akkor jön el az uralkodási ideje, amikor annyira megcsappan a megtámadható felület, hogy ezek járnak jobban a mohókkal szemben, így ezek terjednek el, és ezzel a megtámadottak is „fellélegezhetnek” és ismét szaporodásnak indulhatnak.

De ott van a másik lehetőség is, amit szintén megmutat nekünk az evolúció, amit pl. ábrázoltam a sörényes hangyász és a termeszek viszonylatában. A sörényes hangyász „megtanult” szerényen gazdálkodni az erőforrásokkal, közben figyelembe véve a másik érdekeit is, és mindenki „boldogan” éli a világát.

Az evolúció „étlapja” megmutatja nekünk az összes lehetőséget és az összes lehetséges megoldást (a nagyon alkalmi rossztól kezdve a nagyon alkalmi jóig). Ha Isten teremtette az evolúció mechanizmusát, akár úgy is lehetne felfogni mindezt, hogy azért is csinálta, hogy lássuk, tanulmányozhassuk a lehetséges megoldások széles skáláját. Azt is megmutatja ez az evolúció, hogy különböző szituációkban, a más-más környezeti viszonyokban az eltérő megoldások között melyik a kicsit hatékony, a közepesen hatékony, és a nagyon hatékony, de mindezek hátulütőjére is rámutat. Ez csak egy történet. Egy lehetőség „étlap”. Innentől kezdve minden ránk van bízva, hogy tudjuk-e ezeket a múltbéli történeteket adaptálni a mai viszonyokra, és hogy helyesen tudjuk-e ezt az így szerzett információt bármi olyan tükrében hasznosítani, amit mi emberségnek, vagy természettiszteletnek, vagy bármi olyannak nevezünk, amire büszkék lehetünk.

Ám nem az evolúció dolga meghatározni, hogy mit kell neveznünk emberségnek! Ennek meghatározásában segíthet akár a vallási nézetekben meghatározott erkölcsi útmutató is.

„A muszlim erőszakoskodókat nem tudom, nem is akarom megvédeni, mert keresztény vagyok. A felszínes vallásosság önmagában senkit nem tesz jobbá, a keresztényeket se.”

Csakhogy az állítás nem tett különbséget a muszlim és a keresztény között, hanem azt nyilvánította ki, hogy elég magunk fölött tudni egy feljebbvaló ellenőrző tekintetét, és akkor minden OK. Ha a dolog nem működik jól a radikális muszlimok esetén, akkor az állítás azonnal meg lett cáfolva. Annak a muszlimnak nem felszínes a hite, aki az istene miatt felrobbant maga körül mindent magával együtt. Ő azt érzi, hogy Isten figyeli őt, és örül annak, amit tesz. Ám ez azt jelenti, hogy Isten jósága és egyetértő véleménye eszerint az őt imádó hívő alkalmi véleményén múlik. Úgy tűnik, hogy még az istenek sem tudják pontosan, hogy mi az abszolút jó és mi az abszolút rossz. Nem szólva arról, hogy ha visszanézel a keresztény történelembe, akkor annak volt pont ugyanolyan korszaka is, mint amilyen most a fundamentalista iszlámé.