Tényleg "baj" van velem?

28 éves nő vagyok. Világéletemben jó tanuló voltam, a kitűnő érettségim után különösebb gondok nélkül elvégeztem egy neves egyetem piacképes szakát, amivel azonnal el tudtam helyezkedni, azóta is az első munkahelyemen dolgozom. Vőlegényem van, nyáron házasodunk. Mindkettőnk fizetése jónak számít Magyarországon a mai viszonyok között, ezért majd legalább két gyereket tervezünk, saját lakásunk hitelét kényelmesen fizetjük. Vannak barátaim, a munkahelyemet szeretem és ott is jóban vagyok az emberek többségével. A családommal is jó a kapcsolatom.

Én elégedett vagyok az életemmel, de folyamatosan azt hallom, hogy miért nem török még magasabbra, hogy lehetnék jobb is, kereshetnék több pénzt... stb.

Ez ment már iskoláskorom óta. Kitűnő tanuló voltam, de folyamatosan azt hallgattam, hogy miért nem megyek el még több tanulmányi versenyre, miért nem vagyok szorgalmasabb, miért nem tanulok előre, miért nem járok különórára. Tudni kell ugyanis, hogy különösebben sose voltam szorgalmas - megcsináltam, ami kellett a sulihoz, de ragaszkodtam a szabadidőmhöz, amikor mással foglalkoztam (főleg olvasás, sport, rajzolás). Nem akartam versenyekre járni, nem akartam extra munkát olyan tantárgyakból, amik egyáltalán nem érdekeltek. Pl. a fizikát soha nem szerettem tanulni, nem is érdekelt, de mivel csak én voltam belőle 5-ös az osztályból, abból is versenyre akartak küldeni. Nem akartam, erre elmondtak a tanárok lusta disznónak, hogy mi lesz így velem...

Később az egyetemen: miért nem TDK-zom? Miért nem csinálok egy másik szakot? Miért nem csinálok másik mesterképzést? Miért nem ásom magam bele egy témába, miért nem kutatok?

A válasz: mert engem soha nem érdekelt, hogy én legyek a legjobb, vagy hogy minél magasabbra törjek. Nem vagyok versengő és törekvő típus. Nekem az a lényeg, hogy jól érezzem magam, ne stresszeljek, elismerjék a munkámat, és legyen szabadidőm, amit a számomra fontos emberekkel és a hobbijaimmal tudok tölteni.

Amióta felvettek a céghez (4 éve), ugyanabban a pozícióban dolgozom. Jól végzem a munkámat, a cégen belül ezt el is ismerik, és ezért elő akarnak léptetni. Felelősségteljes munkakörbe, jóval több fizetésért. De én ezt nem akarom. Nagyon szorongós, stresszelős voltam mindig is, a jó eredményeim ellenére. Mint mondtam, nekem a nyugodt légkör sokkal fontosabb, és a tudat, hogy értek a munkámhoz, el tudom végezni. A vezető pozícióra abszolút nem vágyom, az azzal járó stresszre és a pluszmunkára se. Még akkor se, ha ezzel sok pénzről mondok le. Ahogy írtam az elején, most is viszonylag jól keresek, ennél többre nem vágyom, miközben tudom, hogy sokkal többet kellene érte dolgozni, plusz 2-3 órát kellene naponta a munkahelyemen tölteni.

Folyamatosan cikiz a környezetem, van aki finomabban, van aki durvábban. Hogy miért akarok a jelenlegi pozíciómban megsavanyodni (pedig ez is érdekes munka, és én szeretem...), miért nem török nagyobbra, meg hogy az én eszemmel milyen sokra vihetném, milyen vezető pozíciókba kerülhetnék... De nem értik, hogy én erre nem vágyom? Annyian szekálnak ezzel mostanában (a munkahelyemen, a tágabb családban, a baráti körömben), hogy tényleg kezdek elbizonytalanodni - velem van a baj? Jellemhiba, hogy nem vagyok törekvő, törtető, hogy megelégszem egy bizonyos szinttel?