Hogy szokjak le az irigységről?

Nem tudom elviselni, ha valaki jobb nálam abban, amit én is szeretek és dolgozok érte. Most konkrétan egy barátnőmre vagyok nagyon irigy..Tudom, hogy szar dolog és még rosszabb, hogy pont a barátnőmre vagyok irigy, de annyira idegesit.

Osztálytársak vagyunk, ezért akaratlanul is hallom, ahogy minden tanár dicsérgeti..Ő a legjobb tanuló az egész évfolyamban, sőt lehet, az egész iskolában is, nincs semmilyen tantárgyból 4-ese, csak 5-ösei, minden dolgozatot hibátlanul ir meg. Én meg közepes tanuló vagyok, de a reál tantárgyakat szeretem, ezért ott megpróbálom odatenni magam, de még is vétek hibákat és hiába nézem át 100-szor dogairásnál az egészet, egy-két baki igy is van, amit nem veszek észre. És mindig olyan ideges vagyok, hogy én akármennyit tanulok, sose lesznek hibátlanok a dogáim.

Meg amikor kikapjuk a dolgozatokat, őt minden tanár isteniti, hogy XY-nak megint hibátlan lett, tapsoljuk meg, meg minden évben, amikor féléviket meg évvégiket osztanak ki, neki az osztályfőnök külön vesz ilyen csokikat az osztálypénzből, mert ő a legjobb. Mondjuk másoknak is szokott, akik pl. elérik a 4,5-ös átlagot vagy valami, de ők kapnak mondjuk egy sportszeletet, ez a csaj meg egy olyan nagyon nagy tábla milka csokit oreos töltelékkel pl. Vagy egy nagy csomag gumicukrot. Nem az édességeket sajnálom tőle amúgy, csak az irritál, hogy nem elég, hogy kb minden dolgozatkiosztásnál elmondja minden tanár nekünk, még ha burkoltan is, hogy mindenkinek olyannak kéne lennie, mint neki, meg még meg is kell őt tapsolnunk, amiért irt egy hibátlan dogát, még ilyenkor is megjutalmazzák.

Ráadásul vannak emberek az osztályból, akik egész 9.-ben meg 10.-ben épp, hogy nem buktak meg, most meg kb kétszer annyit kell tanulni, mint tavaly ilyenkor és kétszer olyan nehezeket is, mégis ezek az emberek tanulnak és van, aki egy tantárgyból másfél jegynyit javitott. Őket még se dicséri meg senki, mindig csak ezt a csajt. 3 év alatt nekem már unalmassá vált, mert úgy is mindenki tudja, hogy egyedül ő irt hibátlan dogát, fölösleges hangoztatni, de az viszont elég meglepő, hogy olyan emberek, akikkel tavaly az osztályfőnök azért veszekedett, hogy legalább egy 2-est hozzanak már össze, ne bukjanak már meg semmiből, most félévkor meglettek 3-asok meg 4-esek..Szerintem ők inkább megérdemelnék, hogy ekkora csokikat kapjanak meg megtapsolja őket az osztály, mert azért szerintem több munka van abban, hogy kb a semmiből küzdik fel magukat, mint abban, hogy az a csaj minden délután hazamegy és elmondása szerint tanul fél órát és igy megir másnap hibátlanul egy témazárót..

Annyira rosszul érzem magam emiatt, hogy ilyeneket gondolok arról, akivel elvileg barátok vagyunk, csak már nem tudtam magamban tartani...Mit csináljak, hogy képes legyek csak magamra figyelni és ne hozzá méregessem magam?