Miért van ennyi sötét ember? és ezt nem színre értem hanem tulajdonságra

Szerintem a sötétség függ attól hogy egy társadalomban mennyire van jelen a kizsákmányolás. A szocializmusban sokkal kevesebb sötét embert lehetett megfigyelni, talán azért mert nem voltak itt gyarmatosító multik, nem voltak adók, kevesebb volt a rezsi, stb. Például a mi iparvárosunk is normálisabb volt. Aztán a rendszerváltással megjelent a sok munkahely, persze ami inkább jobbágy robotolási lehetőség és nem normális életminőséget lehetővé tevő állás. És az országból ide költözött például albérlőként a legsötétebbje. És ezt nem csak én látom így hanem a városban mindenkitől ezt hallottam, ezekkel a szavakkal.

Például óriási különbség van abban hogy valaki szabad önelátó a saját gazdaságában, vagy egy multinál bérmunkás. Azt hinné az ember a jól ismert közfelfogás szerint hogy a tanyasi paraszt az bizonyára sötétebb a bérmunkásnál. De a valóság meg mégis mást mutat. A bérmunkásnak az életét más határozza meg, még azt is megmondják neki mikor és mennyit huggyozhat. Ez a rabszolgasors sötétté változtatja az egyént. Míg a szabad ember az igényt tart arra hogy emberi módon viselkedjen, mint ha érezné hogy a szabadságot megéri megbecsülni.

A városi társasházunkban már szólni se merek hogy ne vágják be a főbejárati ajtót úgy mint a TSZ üzekedő tehenei. Mert hülyének néznek hogy kevésbé sötétként én akarom a "királyoknak" megmondani hogyan viselkedjenek, mert hát bunkóként természetesen ők a Föld urai, hisz számukra nincsenek szabályok. Engem szabályok kötnek, de őket semmi:

[link]

Le nem mosható karcolás:

[link]

Hmm, a második válaszon jót nevettem. Régen is ugyanilyen sötétek voltak az emberek, sőt az idősebb korosztályon sokkal inkább megfigyelhető a beszűkült, mosthoz képest évtizedekkel lemaradt gondolkodásmód. Mi huszonéves fiatalok vagyunk a párommal, a szüleink ötvenesek, személyesen tapasztalom. A szüleink felfogása, gondolkodása lemaradt valahol a rendszerváltás utáni éveknél, nem értik, mi történt azóta, nem tudják, hogy alkalmazkodjanak a változásokhoz, mivel nem is látják meg azokat. Azt veszem észre, hogy az oktatásban, egészségügyben is ilyen korú emberek ülnek, ott sem tudnak a mai világhoz alkalmazkodni (lásd pl az egyetemi IT területi képzések). Nagyon le van maradva sok területen az ország, és ez egyértelműen a szocialista rendszer utóhatása, túl sok a lemaradt, alkalmazkodásra képtelen egyén. Nem mondom, a mi korosztályunkra is sokakra ráhagyták ezt az életvitelt, gondolkodásmódot, mint örökséget, de ezt is inkább a szegényebb vagy tanulatlanabb rétegekben figyeltem meg. A tanultabb ismerőseimnek már többnyire sikerült kitörnie ebből a beszűkült látásmódból, még ha nem is lettek sokkal okosabbak.

Másrészt idővel egyre inkább kezdem azt gondolni, hogy az emberi agy ennyire képes, valaki magasabb intelligenciával született, valaki kevesebbel, és az előbbi sosem fogja megérteni az utóbbit. Nem az oktatás a hibás, nem a társadalom, egyszerűen biológia - az ember agyi teljestíménye elérte a maximumot, valakinek az agya ennyire képes. Nem hiszem, hogy egy full sötét ember, ha jobb iskolába jár, értelmesebb közegben mozog, sokkal okosabb lenne, mivel öröklötten nincs esze. Az ember is élőlény, neki is vannak korlátai, mint ahogy a macskát sem fogom tudni megtanítani beszélni, egyes emberek sem fognak megvilágosodni, bármit csinálnak velük. Az más kérdés, hogy a beszűkült látásmódját tényleg tanulta, nem örökölte, ezen lehetne változtatni, de ezen meg az anyagi korlátok miatt nehéz. Azt is észrevettem, hogy a gazdagabb ismerőseim, ha nem is feltétlen okosabbak a szegényebb ismerőseimnél, de sokkal szélesebb látásmóddal rendelkeznek, több mindenről van véleményük, több dologra rálátnak, összetettebb a gondolkodásuk. Az aki, világ életében szegény volt, otthon ült és csak a tv-t bámulta, na meg eljárt a gyárba 8 órában dolgozni, de sosem olvasott, sosem érdekelték a tudományok, sosem járta a világot, persze, hogy az az ember sötét lesz, esélye sincs másmilyennek lenni. És sajnos manapság ez a réteg egyre szélesebb, ahogy folyamatosan szegényednek el az emberek.

Harmadrészt a legtöbb ember azt hiszi magáról, hogy ő a legokosabb, még ha ez egyértelműen nincs is így. :)

Jól írja a 4-es. A sorkatonaságnál sem szerették a gondolkodó és intelligens embereket. Hanem mindenkit zsibbadt agyúvá idomítottak, mert azzal meg lehetett csinálni azt hogy 24 órás szolgálatban még a napi 8 órás futószalagmunkánál is rosszabb munkákat végezzen, mindössze ezer Ft/hó zsolddért. És még azt hitték sokan hogy a közmunkás sorsnál nincs lejjebb. Hát van, még a rabszolgasorsnál is van lejjebb, mert egy rabszolga sem él meg ezer Ft/hó bérezésből.

Ha sötétté van nevelve a társadalom, akkor:

nagyot lehet nyerni a mutyin

és gazdagodhat Putyin.

(És akkor lehet folytatni az ilyen verset).

Szerintem azért mert már nem prioritás olyan dolgokon gondolkodni ami téged konkrétan nem érint. Egy mérnök lehet okos ember, lehet hogy teljesen jól elvégzi a munkáját, de mégis beáll XY párt vagy mozgalom, vagy elv mellé gondolkodás nélkül. Ez nem csak a politikára és a társadalmi kérdésekre igaz.

#2

Röviden:

-A szovjet szocializmus kizsákmányoló volt

-Szarabbul éltünk és élünk mint a nyugati országok, ezt többek között a szocializmusnak is köszönhetjük.

-Az emberek nem voltak szabadabbak. Ha beteget jelentettél pl. nagy esély volt rá hogy ellenőrt küldenek a házadhoz, hogy megnézzék valóban bajod van -e, vagy csak szimulálsz. A munkád során ugyanúgy meg voltál figyelve mint most, ha nem jobban. Ha nem értettél egyet a rendszerrel, nem volt jogod felszólalni. Szólásszabadság nem létezett. Feljelentgetések, besúgok...

-A "munkakerülést" büntették. Nem az volt a cél hogy effektív, odaillő munkaerő legyen XY munkahelyen, hanem hogy mindenki dolgozzon.

-A melósok bérét a termelt áru által hozott profittal sokszor nem tudtak állni. Az állam egészítette ki nem egy gyár bevételét, csak hogy a munkásokat ki tudják fizetni.

-A tervgazdálkodás megölte a kompetitív légkört.

-Ha szükség volt 2000 pár cipőre, ha nem, le lett gyártva. Ha nem vették meg, akkor is. Ha nem lett belőle pénz, akkor is.

-Az utóbbi három pontnak (is) hála, a Szovjet Uniónak külföldi hitelből kellett finanszíroznia a szocializmus működését.

-Eközben a SZU vezetői bőségben, kapitalista módon éltek, miközben elnyomták a népet.

Az pedig egyszerűen butaság hogy a szocializmus alatt "okosabbak" voltak az emberek. Ha van interneted, tulajdonképpen minden információhoz hozzájuthatsz pillanatok alatt. szinte nincs olyan dolog, amit ne tanulhatnál meg. De ha a technika nem is hat meg, gondolj a cenzúrára: Olyan könyvet veszel és olvasol amilyet akarsz, arról tanulsz amiről akarsz, nincs olyan felsőbb hatalom ami beleszólhatna az érdeklődési körödbe.

A hányszor mész hugyozni hülyeségre annyit mondok, hogy ez a kor velejárója. Kapitalista környezetben a munkád áru, amit a fizetésedért cserébe adsz el. A munkáltatód, aki megvette tőled a munkád, elvárhatja hogy tényleg dolgozz, és "hugyozz" naponta 3 órát a WC-n. Te sem örülnél neki, ha az általad felbérelt előre kifizetett kőműves a hólyagjával lenne elfoglalva, vagy ha 1kg alma áráért felet kapnál.

Rabszolgasorsa pedig annak van, aki hagyja hogy az legyen. Én tanultam és fejlődtem azért hogy most a (külföldi tulajdonosú) munkahelyemen netezhessek és ne üsse bele senki az orrát abba hogy mit csinálok, amíg a munkám hiánytalanul elvégzem. Ennyit más is megtehetett volna. Senkinek sem kötelező idegölő munkát végezni napi 12 órában.

# 6: Az igaz amiket írsz hogy egyfajta diktatúra volt a régi rendszer (is). Az is lehet hogy neked ilyen szerencsés munkahelyed van amiket írsz. De általánosságban nézve, az emberek jobban a munka és a munkahely rabjai lettek. Vagy elég nézni itt a gyakorikérdések diákjainak kérdéseit és válaszait, a szocialista iskolákban diplomázott korosztálynak az álla is leesik a mai diákok túlterheltségén. Tizenévesen megtapasztalják mi az a kiégés (burnout), mi az a túlhajszoltság és sikertelenség miatti depresszió, sőt naponta felkerül öngyilkossággal kapcsolatos kérdés is, csak azt perceken belül törölni szokták.

Tréfásan úgy is lehetne fogalmazni hogy a régi rendszer egy diktatúra volt, míg a 90-es évek módszerváltása utáni meg egy másik diktatúra. A módszerek változtak, vagy az ország címere, vagy a pénz külleme, vagy az hogy pártemberek helyett politikusok és új földesurak, meg túlszámlázott állami megbízásokat elnyerő vállalkozók jelentek meg, stb.

"Rabszolgasorsa pedig annak van, aki hagyja hogy az legyen. Én tanultam és fejlődtem azért hogy most a (külföldi tulajdonosú) munkahelyemen netezhessek és ne üsse bele senki az orrát abba hogy mit csinálok, amíg a munkám hiánytalanul elvégzem. Ennyit más is megtehetett volna. Senkinek sem kötelező idegölő munkát végezni napi 12 órában."

Büszke lehetsz magadra, azért mégis annyi kivetnivaló van a mondanivalódban - amit sokan nem értenek meg-, hogy nem lehet mindenki informatikus, mérnök vagy orvos, valakinek az utcaseprést és a gyártósori munkát is el kell végeznie. Ha pedig nagyon nekiáll pampogni a munkaerő, vagy keresnek helyette mást (lesz elég jelentkező egy ilyen szegény országban, mint ez), vagy ha tömeges a hőbörgés, fogja magát a cég és kivonul az országból, elvégezteti a munkát keletebbre, beletőrődőbb, olcsóbb és igába vonhatóbb emberekkel. Akkor pedig mi marad itthon? A rengeteg munkanélküli, akiket az államnak kell(ene) eltartania. Lényeg, hogy nem lehet mindenki 5 diplomás, agyontanult értelmiségi (teszem hozzá, én diplomás vagyok, csak szorult belém empátia és megértés), rengeteg fizikai, alja munka van egy országban, mindenhol, amit el kell végezni és arra is kellenek emberek. A kérdés az, hogy mennyire kezelik embernek ezeket a dolgozókat, és ezen tényleg lenne mit fejlődni a munkáltatóknak. Sajnos én manapság pont az ellentétes tendenciát látom, hogy egyre inkább semmibe veszik a dolgozókat és egyre szigorúbb szabályokat hoznak.

# 6: És minden relatív. Például nemrég feltett valaki egy kérdést, miszerint nem érti miért panaszkodnak az emberek amiért havi 70 000 Ft-ból nem lehet megélni, pedig ő is annyit keresett és királynőként költötte el. A valóság meg az, hogy valóban annyit keresett néhány hétvégén az apja cégénél, majd a szülei lakásában lakva a szülei fizették a rezsit és az élelmet. Hát így tényleg nem rossz a néhány hétvége alatt bejött 70 ezer. :))

Vagy próbálj meg te is ugyanazért a béredért járműveket tervezni, kutatni-fejleszteni, vagy akár embereket műteni naponta. Ugyanaz a havi fizetés semminek fog tűnni és azt mondanád hogy azt a munkát minimum havi 5 millió Ft-tól lehetne jól és normális életszínvonal mellett csinálni.

Én a 6. és 7. válaszoló válaszában is látom az igazságot. DE kedves 6. egy biztos: Nem jó egyik sem. A másik ami biztos: kiszámíthatóbb volt a szocializmus. Tudtad, hogy ha ezt teszed vagy azt mi vár rád. Ez pedig nyugalmat adott az embereknek. Ma sokkal több a bizonytalanság, a mi lesz ha,a ki tudom-e fizetni, vállalhatok-e gyereket és egyáltalán hol leszek én 5 év múlva kérdése az emberekben. Ez pedig nem arra sarkallja őket, hogy művelődjenek, hanem, hogy fussanak a pénzük után. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármelyik is jobb a másiknál.

Egyébként ma az internet korában azt hiszed, hogy mindennek utána lehet nézni és utána is néznek. Sajnos hiába van több információ, több lehetőség vannak akiket nem érdekel, pedig ott van az orra előtt és érdeke is lenne, de nem. Nem véletlen írtam az 1. hozzászólásomban amiken kiakadtam, hiszen hajam égnek áll, mikor azt látom, hogy -régi szoci kifejezéssel élve- ezek a "nőtársaim" fogják nevelni a következő generációkat.