Te mit gondolsz a csúnya beszédről?

Szoktam csúnyán beszélni. Hogy mennyire, az attól függ kivel vagyok. Ha tomboyként a haverokkal nyomulok, akkor nagyon csúnyán, adott esetekben. Ettől függetlenül akkor ha egyedül vagyok és beütöm valamimet, lelökök valamit, elrontok dolgokat... stb. Másoktól hallva... hát, elviselem, de vannak olyan emberek és megnyilvánulásaik amiket rühellek. Pl, amikor a szomszéd asszony ordít a férjével és olyanokat káromkodik, hogy egy kocsisnak is elállna a szava és ez a férjétől is megy jószerivel.

Nem tartom rossznak, de jónak sem. Ki kell adni, de joggal és nem random dobálózva a #&@?! és a đ#&4| szavakkal. Persze természetesnek is lehet mondani. Addig oké, amíg nem arra megy ki a játék, hogy őszintén, komolyan, szánt szándékkal megalázzanak valakit.

Eltudok képzelni egy olyan világot, ahol a hardcore szavakat nem használják, de akkor ott lenne a macskarúgjameg és a kakscsípjemeg, a kutyafáját. Akkor ezek lennének a durva szavak és nem a mostani értelembe vett káromkodások.

Vannak. De nem írom le, mert akkor nem engedi elküldeni. :D

23/l

Egyfolytában, mint a kocsis :)

Nem látom értelmét nem káromkodni. Gyerek előtt moderálom magam, de amúgy nem.

26/l

Szoktam így beszélni (szerintem mindenki.. :D). Sajnos elég gyakran. Főleg ha haverokkal vagyunk, és hülyéskedünk. Ilyenkor nem gondolom komolyan, csak ha pl.: mond valami érdekeset akkor néha kicsúszik egy "b.szki", vagy ha kötekednek egy "kabbe" vagy "sz... le". Vagy ha nagyon meglepődök akkor előfordul hogy "Kajak? Ne szivass má'". Sokszor anyázunk egymásnak, meg ilyenek.

De azért hétköznapi életben, nyilvánosan, emberek között, vagy komolyabb beszélgetéseknél nem beszélek így.

Illetve még akkor szoktam ha valami rossz történik. Ha összetöröm magam(ami sokszor előfordul) lehet tőlem hallani a "fuu, hogy a retkes..... a ro hadt életbe" szókapcsolatot. Illetve ha hallom/olvasom hogy valaki rosszat csinált (embert ölt, állatot kínzott, megalázott másokat, stb.) azokra szoktam nagyon káromkodni.

Semlegesnek tartom leginkább. Tehát alapvetően nem túl egészséges dolog, de vannak olyan élethelyzetek, amikor megnyugtató, vagy csak simán muszáj kimondani. A túlzott káromkodást, akinek minden második szava az, azt viszont túlzásnak tartom.(irónia)

Tehát én haverok között sokszor káromkodok, de hétköznapi életben csak nagyon ritkán. Próbálok leszokni róla, és egész jól megy.. :D

17/f

Én nem szoktam, nem tartom szép dolognak, meg, hogy őszinte legyek, bántja a fülemet. Ettől függetlenül nem tartom elítélendőnek... Bár, az anyázás egy olyan dolog, amit elutasítok és nehezen viselek el, vagy mondjuk ki, egyáltalán nem viselem el, még akkor sem, ha csak poénból megy...

csak 14/l

Utálom, ha valaki folyamatosan trágárkodik a közelemben. Jómagam csak idegességből szoktam káromkodni, de az is csak nagyon ritkán fordul elő. Sokkal barátságosabbnak és okosabbnak tűnik az ember, ha nem káromkodik. Nemhiába gyereknevelés alapvető része az illő beszédre való tanítás.

21/F

Szerintem egy nagyon jó kifejezőeszköz. Tudom hogy furcsán hangozhat, de jól használva egy-egy szituációt viccessé vagy komollyá lehet tenni vele mint bármely más szavakkal. Persze nem arra gondolok mikor valakinek minden második szava b betűvel kezdődik. Viszont vannak olyan esetek mint például amikor viccesen túlozni akarunk vagy hasonló helyzetek amikor mérsékelten használva színesítheti is a mondanivalót. Természetesen ez csak azért engedhető meg mert a túlzott használat miatt már senkinek sem a vizuális jelentése ugrik be hanem a használt.

Például ha azt mondom hogy a Sanyi k*ibaszott nagy pofont kapott akkor az ember arra gondol hogy akkora nagyot hogy a "nagyon nagy" szóval nem tudnám eléggé kihangsúlyozni. És nem próbálja meg senki se vizuálisan elképzelni hogy egy pofont hogy lehet na...

Elítélem hogyha értelmetlenül állandóan használják az emberek, de humorforrásnak mérsékelten és ízléssel szerintem nincs vele gond.

8-as példája szerintem jó, szerintem is vicces. Nem maga a káromkodás, hanem valahogy kifejezőbb. Mint a hangulatfestő szavak.

Nekem van egy, jézusom, idén 10 éves, majdnem 30 perces hangfelvételem, amin a húgom épp készül ECDL vizsgára, és valamit gyakorol a gépen. És nem értette, ideges volt, végigkáromkodta, én meg ott kuncogok a háttérben.

Egyik barátnőm pedig, imádom, kérdeztem tőle még annó valami lehetetlen dolgot, pl. megcsinálod-e a szorgalmit matekból, és annyit mondott: "lófaaszt". De abban minden benne volt, olyan lélek mélyéről jövő őszinteség volt benne.

De a legjobb az, amikor valaki annyira ideges, hogy össze-vissza beszél mindent.

"Mi a faaszomért nem lépsz ki, hát nyomom az x-et, baaszod! Ez az, pont most fagyj le, a qrva Avast is most viszi fel a pitsába a CPU-t, de ha megtalálom azt a rohadt Bill Gates-t, lenyomom ezt a baaszodék szaart a torkán, mint egy libának!"

28/L