Hogy fogadjam el magam? Utálom magam

Nem kell elfogadnod magad. Mozogj ha rossz az alakod, sminkelj ha csúnya vagy, vágass új frizurát.

Felregisztrálsz egy netes társkeresőre, első órában 10 férfi fog rácáfolni arra, hogy csúnya vagy.

Jól látod, valami értelmet kell találnod annak, hogy felkelj, és összekészülődj. Örülj, hogy van mit enned, és nincsenek érzelmi gátlásaid, tudsz sírni. A képzés bizonyára segíteni fog, legalább kimozdulsz, emberek közt leszel.

Mikor kezdődött ez a dolog egyébként?

21/F

Kedves Kérdező!

Először is azt tanácsolnám, hogy gondolkodj el azon, milyen eset váltotta ki belőled ezt az önpusztító, téves önképekkel teli lelkiállapotot. Mi rántott bele?

Biztosan te is tudod, hogy minden, minden élőlény, ember egyedülálló, megismételhetetlen, értékes a maga módján. Nem vagyunk egyformák, éppen ezért vagyunk változatosak, egyéniek, megismételhetetlenek. Te is az vagy. Ezért is értelmetlen dolog magunkat másokhoz viszonyítani, ezzel csak egy hamis önképet kapunk. Légyeges, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki. 

Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy. Elvont hasonlat egy kissé, viszont remekül szemléleti a dolog velőjét. :)

Próbáld meg magadat kívülről látni, a helyzeteden csak is egyedül te tudsz változtatni, gondolom, te sem vagy elégedett ezzel a lélekromboló, depresszív állapottal és nagyon jól tudod, hogy tenni kéne valamit..ne a könnyebb utat válaszd!Mindenki a saját életének a kovácsa, lehet, hogy egyeseknek a rögös út adatott meg egy-egy életszakasz alkalmával, de szabad akarattal kitudod egyengetni, harcolni kell és kész! Szeretnél majd utcára kerülni?! Ugye, nem? 

Had idézzek: " Egy ember fejen üti a vele lévőt egy bottal. Az megrökönyödve, a fejét fájlalón megkérdezi, hogy ezt miért kapta. Mire a társa azt feleli, hogy nem érdekes, hiszen már megtörtént. A másik továbbra is hajtogatja, hogy még mindig fáj az ütés helye..erre az ember így szól: A múlt néha bizony fáj, megváltoztatni már nem tudjuk, viszont csak rajtunk áll, hogy mit kezdünk ezután. Újra felé suhintott a bottal, azonban a másik ezalkalommal már kitért az ütés elől. Tanult belőle, nem elfutott, hanem tanult belőle, szembe nézett vele. Ugye érted már? Gyakran abból lesz az értékes kristály, amit agyon csiszoltak, van, amit el kellett hagynia a kristály felé vezető útján,de több lett ezáltal bizonyos értelemben, minden alkalommal többé vált. 

Kezd el megtenni a gyógyulás felé vezető lépéseket, biztosan átmeneti ez az állapot és minden rendben lesz majd!:)

L/20

"Hogy fogadjam el magam? Utálom magam"

Sehogy.

Miért kéne elfogadnod valakit, akit utálsz?

Vagy mégis van egy ötletem: írj ki ide még 244 hasonló trollkérdést!