Nőként hogyan éled meg az öregedés folyamatát?

Bár én férfi vagyok és még csak 27 éves,de nagyon félek tőle.

Úgy érzem minél jobban kapaszkodom a fiatalságba,annál jobban kihull a "kezemből".

Félek,hogy gyenge leszek,és már nem fogok bírni edzeni,elhízok.Nem akarok ráncos lenni.Az ősz haj még annyira nem gáz,van akinek jól áll.

félek,hogy az ettől való félelem egyszer átveszi felettem az uralmat,és depis,levert élő-halott zombi leszek:)

Tudom,hogy nem volt egy élmény végigolvasni,de így érzem.

27/F/M

"de tudtam, hogy az vár rám, ami az anya felmenőimre: hirtelen öregszik meg az arcom. 2 év alatt bevésődött ráncaim keletkeztek,"

Ez akkor szívás.

Együttérzek veled.

Engem is mindig fiatalabbnak néznek.Én is ettől félek,hogy hirtelen fogok öregedni.

Ez még nem igazán érint, mivel még 40 se vagyok, de persze nem vagyok olyan hamvas, mint 25 éve :D

Nos, nem tartom vészesnek a dolgot. Sosem érdekelt olyan nagyon a külsőm, bár lassan most már kezd, de ami a fő, sosem voltam szép (azért ronda sem). Ez nagy előny, nincs olyan sok veszteni valóm, mint egyeseknek, ráadásul ez a családi tulajdonság extrém lassú öregedéssel jár együtt.

Az őszülő haj nem gond, majd befestem, de ez bizonyára még sokára lesz.

Kilókat egyelőre vesztek, a tömegelés majd később jön, amennyire csak sikerül :) Finoman kockás hasat akarok és csinosan domborodó bicepszet és deltoidot, persze a többi rész a fontos, de ezek nekem nagyon. Utána pedig megtartom, amíg csak lehet, de a fittséget pláne. Nagyon sokáig akarok élni, igazából rekordot akarok dönteni, 120 év nekem egy kicsit kevés, de persze az is számít, hogy széles legyen az élet, ne csak hosszú.

A ráncokat még nem annyira várom (a homlokomon van, az picit zavar, ott ne legyen :D Sok nálam jóval idősebbnek nincs is), mivel túl fiatal vagyok hozzá, de később biztos nem jönnek olyan rosszul, legalább karakteresebb arcom lesz, ha már szép sosem voltam :D Az legyen a legnagyobb bajom... Egészség legyen, erő, élmények, a párom, kreativitás, friss agy meg némi pénz is... Hogy most pár ránc ide vagy oda...

De elgyengülni semmiképp nem akarok. Ezért fogok egyre nagyobb hangsúlyt helyezni az edzésre s rendesen járni túrázni is, ahogy mindig is tettem, csak az utóbbi 1-2 évben nem.

A családban hosszú, egészséges élete szokott lenni az embereknek, ez nekem meg is felel. A gének ugyebár jók, az életmódomat pedig én irányítom. Tudom, hogy bele kell adnom apait-anyait a céljaimért, de kész vagyok rá.

Javíthatatlanul optimista is vagyok, így születtem, no. De elgondolva, milyen volt anyám 70 évesen, pedig az én étrendem és életem és hozzáállásom jobb... Biztató.

A nagynéném kicsit kilógott a családból olyan értelemben, hogy gyengébb volt, nem stramm belevaló parasztgyerek, mint anyám, plusz súlyos balesete is volt, ami miatt nehezen jár, ezzel együtt 82 évesen egészen jól néz ki, közel sem annyinak, ha nem is érzi magát egészségesen, hiszen a komoly balesete miatt nem az.

Ami miatt nem kell aggódnom, az a komoly felnőttség elérése, mivel azt nem tartottam vonzónak és kihagytam a felnövést. Ezért sem tudom összehozni magam a 39 évemmel, nekem még 28 is soknak tűnik, nem változtam olyan sokat gyerekkorom óta, csak a tapasztalatom és tudásom lett nagyobb.