Miért vagyok még ilyen ostoba 23 évesen?
Nem bírom rendbe szedni az életemet. Arra jöttem rá Pál Ferit hallgatva, hogy én még életemben nem köteleződtem el igazán semmi mellett. Mintha mindig valami olyasmire várnék, hogy valaki majd felfedez, felkarol/megmondja a tutit, hogy nekem mit kell csinálnom/majd valamiféle isteni szikra egyszer csak megszáll, és onnantól kezdve tudni fogom, mit akarok. Mit értek ez alatt? Mindent. Azt se tudom, mi a fő érdeklődési köröm. Szoktam mondani, hogy az élővilág, és ez egykor igaz is volt, de valójában gimi óta nem foglalkoztam természettudományos tárgyakkal. Szoktam mondani, hogy szeretnék megtanulni repülni, de valójában sosem kezdtem el. Nem köteleződtem el ezek mellett. Mindig csak várok valamire, ami sosem jön el. Egyetemet se tudtam választani. (ez nem azt jelenti, hogy nem járok egyetemre, hanem azt, hogy nem szeretem, nincs vele konkrét célom). Nagyon jó voltam gimnáziumban mindenben, külföldi egyetemre is felvettek, de nem tudtam eldönteni, hogy mibe fektessem be az energiáimat. Valami homályos elképzelésem van arról, hogy majd sikeres leszek és érteni fogok ahhoz, amit szeretek, de még mindig nem világos igazából, hogy ez mi. Ha valaki olvasta Ibsen-től a Vadkacsát, kb. olyan vagyok, mint az abban szereplő Hjalmar. Valaki, aki nagyon akar, de nem kezd bele semmibe. Nem tudom, miért.
Az az igazság, hogy szerintem valami nagyon kimaradt az életemből. Nem szívvel élek, csak mechanikusan. Csinálom, amit csinálnom kell, de nem tudom megmondani, MIÉRT csinálom. Nem saját magamért, az biztos, és szerintem ezért nem működik semmi. Nem érzem jól magam a bőrömben. Úgy érzem, bármit csinálok, egyedül fogok maradni vele. Ezért nincs barátnőm sem, pedig az utóbbi időben több is lehetett volna, sőt, lehet, hogy sose fogok olyan tökéletes lányt találni, mint akit most otthagytam. Utálom is magam érte. Nincs identitásom, nem lázadtam, csak követtem betű szerint a felnőttek utasításait, és most azon kapom magam, 24. évemben, hogy nincs semmim, csak egy viszonylag jó és nagyon széles lexikai tudásom. Ez még gimiben is előny volt, de mostmár egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy a korombeliekhez képest, akik egy-egy területen mélyednek el, le vagyok maradva. Nem voltak valódi kalandjaim, valódi kapcsolataim és nincsenek valódi, kidolgozott vízióim, amikben hiszek. És tudom, hogy sokan az én koromban még keresik a végső helyüket, és hogy az ember gyakran vált irányt, azonban én érzem, hogy az én helyzetem más, ugyanis én mindezt nem kedvtelésből, jó érzéssel csinálom. Nálam nem az van, hogy előbb mindent beleadva azzal foglalkozok, ami jelenleg érdekel, aztán átnyergelek arra, ami időközben jobban elkezdett érdekelni, és közben a hobbijaimnak élek. Én ezt az egészet görcsösen élem meg és nem élvezem. Kényszerként élem meg, hogy találnom kell valamit, miközben nem is tudom, mire vágyom. Szégyellem az egész helyzetemet, szeretnék valahogy eltűnni, de azzal is csak múlik a drága idő...
válasza:Mintha én mondtam volna !
jólvan nem vagyok egyedül.
23 F
válasza:Neked fiam, regényt kéne írni. De komolyan. Írd meg életed összes lehetséges történetét, zanzásítva, csinálj köré hypeot.
Egyébként meg 23 évesen nem vagy lemaradva semmiről. Én is ilyen vagyok, bár én 25. De meg kell mondjam, hogy évről évre tisztább. Majd talán 30 éves koromra megkomolyodom. Vagy nem :D
Gondold el, 70-80 évig is él egy ember. Miért kéne már 20 évesen elköteleződni?
Régen családot alapítottak 16 évesen, de nem is éltek csak 35-ig.
válasza:"Neked fiam, regényt kéne írni."
Ezen az elején jót mosolyogtam, de amikor írtad, hogy csak két évvel vagy idősebb, akkor már nem tűnt olyan viccesnek.
"Gondold el, 70-80 évig is él egy ember. Miért kéne már 20 évesen elköteleződni? "
Csak azért, mert 30 fölött már nem annyira lehet pl. egyetemet kezdeni, teljesen új területben nulláról elmélyedni, mint abban a korban, amikor a szüleid támogatására még számíthatsz. Azért, mert 40 évesen már teljesen más gyereket vállalni, mint 30 évesen. Hogy a 70-80 éves korról már ne is beszéljünk. Az életet közben is kell élni, dolgozni is kell, és szerintem nem mindegy, hogy mit.
válasza: válasza:"Nem voltak valódi kalandjaim, valódi kapcsolataim "
Itt a probléma!
Tudom, könnyű mondani, de először is, ne problémázd túl, 23 évesen még minden előtted van. Hidd el.
Nem írtad, hogy F/L és azt se, hogy akkor most mivel foglalkozol, véleményem szerint Neked környezetváltozás kellene egy időre, ahol teljesen magad lábán kellene megállnod. Büszke lennél magadra, hidd el nekem tényleg így vol.
Bár én a Te korodban egyetem közepén voltam, mégis úgy éreztem, nem sok minden történik velem - kimentem külföldre egy ösztöndíjjal, és minden a helyére került!
És 22 éves voltam, alig kevesebb, mint Te most.
Ne hallgass azokra a középszerű emberekre, akik szerint "30ig" megállapodni kötelező, ez egyszerűen hazugság - vagyis azokra, akik mondjuk 18 éves koruk óta dolgoznak, talán nem, viszont egy egyetemet végzett férfi/nő nagyjából 25 éves korára végez, utána még gyakorlatok, lesz 30 de inkább egy vagy két évvel felette, amíg lesz neki elég rutinja, és beáll az élete.
Nehogymár valakinek 5 éve legyen megvalósítani magát aztán máris irány a biztos leépülés és a nyugdíjaskor (azt már csak zárójelben jegyzem ide, hogy a nyugdíjasokról is fals kép van).
Menj külföldre, ismerkedj önmagaddal, és szerintem az, hogy nagy a lexikális tudásod, és ilyen őszintén mersz írni, máris érték! :) Nem sok embert ismerek, aki a Vadkacsára hivatkozik Ibsentől! Nem vagy szégyellnival, ez biztos!
És ha lány lennél: nehogy kétségbeesésből bevállalj egy gyereket! Most vagyok 40, a 2 gyerekemet 30as éveim második felében szültem, mert akkorra találtam olyan férfit, aki megfelelő társam, és sokkal jobb így, nyugiban, biztos anyagiak között, mint huszonévesen.
A világ változik, ma már egy 40 éves nő simán 30 körüli lehet mind külsejében, mind egészségében, ahogy én is, fitt, egészséges, friss vagyok, és csak nevetek azokon az idiótákon, akik már akkorra megkeseredett asszonyságok lettek, amikor én csak kezdtem az ifjú házasok létét, semmit nem bántam, és ma is így csinálnám! :)
Az emberek nagyon előítéletesek Mo.n, ne hagyd magad, engedd el a füled mellett a hülyeségeiket, nem akarok eltérni a tárgytól, de szerintem ezért is mennek a történések úgy ahogy, mert a magyarok általában fenyegetik egymást a különféle beszólásokkal, aminek alapja, hogy ha nem illesz a skatulyába, akkor nem vagy normális, ergo kiközösítenek. Pedig ha valami, akkor ez tényleg nagy bűn, mert nem ismerik a másikat.
Remélem segítettem egy kicsit! :)
válasza:Alapvetoen egyetertettem az elozovel, kis fenntartasokkal, de ezen jot mosolyogtam:
" ma már egy 40 éves nő simán 30 körüli lehet mind külsejében, mind egészségében, ahogy én is, fitt, egészséges, friss vagyok, "
Hat, nem. Egy 40 eves az 40 eves, a biologia eleg kegyetlen. Plane a noknel.
válasza:Kérdező egy bizonytalan, önbizalomhiányos ember vagy,nyugi több ezer van még rajtad kívül,de ne is csodálkozz ebben a mai világban,a pénztelenség,a kilátástalan helyzet szüli az ilyen embereket!
Hidd el ha mondjuk örökölnél 20millió Ft-ot, az egész életed megváltozna,ha jól átgondolva ügyesen megforgatnád a pénzt!
"Hidd el ha mondjuk örökölnél 20millió Ft-ot, az egész életed megváltozna,ha jól átgondolva ügyesen megforgatnád a pénzt!"
Én ebben nem vagyok biztos. A gazdagsághoz fel kell nőni. A másik pedig az, hogy nem jó az, ha valaki készen kap mindent. Én máris úgy érzem, hogy túl sok mindent készen kaptam, ezért nem tanultam meg kiharcolni magamnak dolgokat, önálló döntéseket hozni...
válasza:Kedves #6 mosolyoghatsz, persze, és lehet itt idézgetni az általános iskolai biológiaórádat, attól még a tények makacs dolgok, ma már a negyvenesek is harmincasoknak nézhetnek ki, és egészségileg is lehetnek kiváló állapotban, harmincasokkal egy szinten, ennyike.
Ha kérsz idegennyelvű orvosi tanulmányokat, örömmel küldök. Csak hogy legyen miből tájékozódnod, és ne maradj ezen a szinten, hogy a biológia kegyetlen. Adni kell magunkra, semmi más.
Nem kell az előítélet, hogy a nők mennyire sz*rok lesznek negyven felett.
A pasasok pedig legtöbbször már 30 felett pocakos, kopaszodó rondaságok. Ez is előítélet. ;-)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!