Az "erős" emberek kevesebbet is szenvednek, vagy csak jobban tudnak uralkodni az érzéseiken?

Jobban tudnak uralkodni magukon és akármi is történjék, ők mennek tovább.

Szerintem egy ember akkor igazán erős, ha egyrészt sosem adja fel és küzd a céljaiért/szeretteiért, másrészt nem ragadják el túlságosan az érzései ha esetleg egy megrázó és fontos dologról kell döntenie. :)

Amikor az lelkileg erős személyiségekről beszélünk akkor ezt sokféleképpen lehet definiálni, értelmezni és megközelíteni de alapvetően szerintem arról van szó hogy hogyan kezelnek egy beérkező traumát/problémát. Mivel ez egy nagyon tág téma és nagyon sok más befolyásoló tényező és komponens van e mögött de ma egy leegyszerűsített modellt írnék le. (Ezek mind a saját gondolataim és nem szent szöveg és én mindig is azt mobdom amikor ilyen szubjektív dolgokról beszélünk akkor nincs egy és egyetlen univerzális definíció sem)

Nos alapvetően három csoportot alkotnék. A három csoportnál most azt fogjuk megnézni hogy az egyes emberekben mi zajlik le belül és mi zajlik le kívülről. Vannak azok akik nehezen dolgozzák fel ezt a traumát. Ez alatt azt értjük ha ez a probléma nekik igen erős lelki fájdalmakat okoznak hosszabb ideig és amit nem tudnak megemészteni. Ilyenkor lehet az hogy fennakadnak és leragadnak az olyan gondolatoknál hogy miért és hogy mi lett volna ha kérdéseknel. Elkapja őket a lelkiisneret furdalás vagy fájdalom. Belül nem tudnak másra gondolni és mindig ez jár az eszükbe és ez pedig kívülről meglátszódik a hangulatukon és mélabúsak lehetnek elveszthetik az életkedvüket és csökkenhet a teljesítőképességük. Ők a gyengébb emberek lelkileg. Nevezzük őket inkább érzékenyebbnek az szebb :)

Aztán a következő embernél belül alapvetően minden hasonlóan zajlik le azzal az egy fontos különbséggel hogy ők képesek ezekezet a gobdolatokat ideiglenesen(!) kiűzni a fejükből. És éppen emiattcképesek arra hogy a külvilág felé képesek legyenek arra hogy azt sugározzák mintha bem lenne semmi baj és ne zavarja meg őket a hétköznapjukban és a munkájukban. Ugye itt már látszodik hogy mi lesz a bökkeni ami pedig az hogy ez csak ideiglenes és ő csak elnyomja ámde hosszabb távon ő is leragadhat. Az ilyen embereknél gyakran van az hogy az emverek környékén vidámnak tűnik és amint egyedül van máris mélabús és kisírja a lelkét szegénykém... Ebből szokott adódni gyakran kétszemélyűség. Nos őket nevezzük el az ál-erőseknek.

Aztán végezetül vannak az igazán erős emberek akiknél az a titok hogy a felfogás a dolog nyitja. A pozitiv gondolkodásmód csodákat tud tenni mert ilyenkor az emver a dolgokat a jó oldalról nézi mindig és nem gondol a rossz dolgokra. Például szegény emberünknek meghalt egy barátja akkor arra gondol hogy legalább arra az 5 évre annyi sok jó emléket halmoztak amit soha nem felejt és majd amire boldogan tekint vissza. Szóval egy kicsit kitekintve a kérdésedre a válasz igazándiból egyik se. Mert őket nem rázza meg egy trauma mert könnyenbtúlteszik magukat rajtuk, de ugyanakkor nem is igazán arról van szó hogy kevésbé hat rájuk a trauma (értsd:érzéketlen fatuskók(elnézést szóhasználatonért)) hanem csak higy a pozitív gondolkodásmódjukkal úgymond kiszűrik a negativ gondolatokat és csak a poitivat tartják meg. És ez abban mutatkozik meg kívülről (mint ahogy arra a roppan kedves kollega rávilágított) hogy nem ragad le és képes továbmenni tiszta aggyal és képes küzdeni a céljaiért.

Ugye azért látszódik a belső és külső folyamatoknak a rendszerének a koncepciója nem? :D persze vannak kiveteles esetek de ebbe most nem mennek bele. Végezetül pedig még megemlíteném hogy azért sok másféleképpen meg lehet közelíteni a témát. Például lehet erős ember az aki roppant akaratos. Ez nem feltétlenül jelenti azt hogy makacs de azt igen hogy kiáll a gobdolataiért és eléri a célját mibden áron. És aztán például vannak azok akiket úgy hívunk hogy karizmatkus alakok akik igazi vezéregyéniségek magabiztossággal és döntéskéoességgel.

Node ennyit mára már így is sok időt elvettem a drága idődből :)

Vannak akik jobban uralkodnak az érzéseiken, de olyanok is természetesen, akik másképp éreznek, belül is kevésbé érzékenyek egy helyzetben, ez függ a különféle speciális érzelmi kötöttségektöl.

De vegyük a leggyakoribb érzékeny jellemek problémáit, pl. egy sértés nem minden embert készít ki.

Vannak, akik kezdetben elviselnek egy fájdalmat, uralkodnak rajta, de később kialakul bennük, hogy már nem is érzik annyira azt.(pl. az olyan jelentéktelen fájdalmakkal szemben, mint egy sértés, beszólás, kapcsolatbeli szakítás, stb.)

Az én szememben erősek azok, akik az engem érintett gyenge komplexusos érzéseiken emelkednek felül, és győzik le azokat, az olyan érzéseket, amiről az ember általában belátja, hogy nincs értelmük ezeken rágódni (pl. amikor egy volt kapcsolatodon rágódsz, olyan emberről, aki nem viszonoz érdeklődést feléd), tudatos és értelmes célokat követnek, nem emésztik magukat sokáig olyan fájdalmakon, amiben soha semmi javukat nem lelhetik.

A külső dolgoknak kevésbé van hatása rájuk, mert nem engedik, hogy hatással legyen, vagy eleve nem úgy fogják fel, semmilyen hatást nem gyakorol rájuk, ezért nem is éreznek abban a helyzetben semmit, ami még nem zárja ki, hogy más esetben ne lennének érzékenyek. De akadhatnak szinte teljesen érzéketlen emberek is. A lényeg, hogy nem lehet mindenkivel szemben magától értetödő a Te érzékenységed, amivel lereagálod a külső dolgokat, mert sok olyan helyzet van amiben a másik fél megvan gyöződve arról, hogy ő semmit sem ártott neked, és teljesen irreleváns lehet számára a valódi helyzethez képest az, hogy te hogyan fogtad fel az egészet

Azt is lehet mondani, hogy a külső dolgok a maguk létezésében, mentesítve minden emberi reakciótól egy teljesen más valóságot képeznek, mint amit te az érzékeiddel tapasztalsz rajtuk. Így van aki azt hiszi, hogy az ő érzékelései alkotják a teljes valóságot, és aki nem érzékeli azt, amit ő, annak "nem igaziak az érzései", amivel tévedhet, ha nem lát túl a saját nézőpontján.