Abba bele lehet halni, ha az embert senki sem szereti, vagy egy idő után megedződik az ember, és csak erősebb lesz?

A helyzet az, h amióta meghalt a nagymamám azóta senki nincs aki szeretne. Egyedül érzem magam a nagyvilágban, még ha társaságban vagyok, akkor is. Minden ismerősöm olyan rideg, mindenki el van foglalva a saját dolgával, senkit nem érdekel, h mi van velem. Nincs barátnőm sem, de meg is értem, mert nem várhatom el egy lánytól sem, h 1 ilyen szeretethiányos ronccsal járjon. Na de a kérdés, h ezt meddig lehet bírni ha nem szeretik az embert, mert én néha úgy érzem, h nagyon rosszul bírom, máskor meg épp azt érzem, h ettől csak egyre jobban megerősödök.