Már alig ismerek magamra!?

Mindig is olyan akartam lenni mint a többiek, már ovodától kezdve más voltam, kisebb, törékenyebb, visszahúzódóbb, és emiatt mindenki engem vett célpontba, rajtam szórakoztak. Már kicsi koromban is utátam iskolába menni, de nem azért mert utálok tanulni, hanem mert féltem... Minden nap nagyon megvertek, megaláztak, stb... A lányok szórakzásból átvertek, csúfoltak hogy sosem fog senki igazán szeretni. Így éltem le 8 évet, és a pszihológus szerint emiatt csak erősebb leszek, de pont hogy azt érzem magamon, hogy egyre gyengébb vagyok, ami másról lepattan, azon én mélyen elgondolkodom és nagyon fáj. Egyre inkább csak azt érzem, hogy meg kell fizetniük azoknak akik miatt az lettem aki, és nagyon gyakran álmodozom arról hogy felkeresem, és megölöm őket, és jelen pillanatban is azon gondolkodom hogy mi értelmem van élni. Van erre valami gyógymód? Ki tud segíteni? Mit tegyek hogy talpra álljak?