Egy fiatal, üres/tiszta emberből mit vált ki náci katonák/Hitler/fegyverek/erő/náci egyenruhák/akkori felvonulások/és a többi ilyen dolog látványa?
Senki nem születik szerintem nácinak, sem másnak. Én sem. Viszont, már kiskorom óta érdekelt a történelem. Volt itthon fekete-fehér második világháborús képekkel teli könyv. Láttam "náci" katonákat, és valamiért megtetszett, az egyenruhájuk, az a szögletes sisakjuk, a tányérsapkájuk, maga Hitler is.
Annó általános suliban, a töri atlaszban voltak akkori katonák: angol, amerikai, orosz és német. Van akinek az angol, másnak az amerikai, de nekem a német tetszett, abszolút.
Később náci sast is kivágtam az újságból, és ráragasztottam a sapkámra, persze csak otthon vettem fel. De eleinte nem volt bennem pl zsidógyűlölet, csak amiket fentebb írtam, tetszettek a külsőségek, az egész úgy ahogy van. Persze azóta kiforrott bennem az erős jobboldaliság. De ez már más tészta.
Van esetleg, aki elmondja a saját példáját? Ezzel csak én vagyok így, vagy esetleg más is?Lehet hogy autoriter személy vagyok, ezért voltam fogékonyabb az ilyen külsőségekre?
Nyilván ezeknek a rendezett, szabályos, gyönyörködtető és gyakran monumentális külsőségek természetüknél fogva magukkal ragadják az embert. Objektíven nézve ezt a részét a nemzetiszocialista katonai felvonulásoknak, minden ideológiai és történelmi hátteret mellőzve, szerintem mindenképp csak elismerés és csodálat illetheti. Legalábbis én így gondolom, nem jelenti azt hogy így is van, talán egy megrögzött pacifistának a katonai jellege miatt a dolognak szörnyülködtető az egész, én azonban nem tudom átélni egy ilyen ember érzéseit ezzel kapcsolatban.
Én régebben elég erősen elfogult voltam politikai tekintetben és zsigerből elutasítottam mindent ami a nemzetiszocializmushoz kapcsolódik, beleértve a külsőségeket is. Azért később amikor már objektívebben szemléltem a világot akkor már sokkal jobban értékeltem ezeket. Sőt, nálam az objektív vizsgálódás jobbra majd azon is túl való irányváltással járt.
Kedves Első válaszoló. Köszönöm, hogy leírtad az álláspontodat.
Egyszer megkérdeztem a középiskolában egy srácot, hogy "Horogkereszt vagy vöröscsillag?" A srác a vöröscsillagot választotta.
Igazából nem értettem miért. Ellenük harcoltunk, elvesztettük a háborút, majd kíméletlen megszállás, a magyarok balkanizálódtak.
Pl, állítólag nem ilyen volt a kommunizmus előtti magyar közhangulat és lélektan. Nyugatiasak voltunk, most meg ha bemégy a belvárosba Budapesten, kb mintha szláv országban élnénk.(Csak magyarokra gondolok most.)
A vörös csillagról sokaknak az általa szimbolizált rendszer késői, kevésbé erőszakos, több szempontból kellemes része jut eszébe. A horogkereszthez ilyet nemigen tudunk kötni.
A demokráciába született fiatal generációknak nincsenek közvetlen élményeik ezekkel a szimbólumokkal kapcsolatban. Tényleg inkább csak külsőségek. Eredeti jelentésüket elvesztve csapódnak le, utat nyitva mindenféle egyéni asszociációnak.
Nekem a szocreál, a komcsi indulók és relikviák felé van némi perverz vonzalmam. De egészen más gondolatokat, érzéseket látok mögéjük, mint amikben valójában fogantak. Ha akkoriban élek, rohadtul utáltam volna a rendszert, ebben biztos vagyok.
Egyébként kulturális értelemben a szláv népektől nem vagyunk távol, még ha imádjuk is hangoztatni az egyedüliségünket.
A szocializmus késő kellemes és boldog időszaka inkább csak az emberek fejében élő romantikus tévképzet mint valóság. Ugye a múlt mindig megszépül, főleg nehéz időkben. A német nemzetiszocialista rendszer rövid fennállásából nyilván nem tudunk ilyen jellegű tapasztalatot leszűrni. Ezért lenne szükséges magát az ideológiát és annak megnyilvánulásait vizsgálni mindkét esetben hogy valami mérvadó véleményt tudjunk kialakítani.
Azért különböző népek között igen éles eltérés lehet, általános világszemlélet tekintetében. Példának okáért:
#7
Világosan leolvasható a térképről, hogy az átlag szombathelyi sokkal közösségibb alkat, mint az átlag kecskeméti. :D
Ez a kreálmány nagyon gyengusz (egy amatőr Eupedia-fórumozó csinálta, akinek meggyőződése, hogy az individualizmus örökletes genetikai vonás).
Gyakorlatilag koncentrikus gyűrűket rajzolt aköré a néhány kis terület köré, amikről úgy gondolta, hogy ismeri az ott élők lelkivilágát.
Semmit.
A krónikus apahiány miatti űrt képesek betölteni ezek a dolgok a fiatal férfiak számára, természetes, hogy vonzódnak a felsoroltakhoz, ha máshonnan nem kapták meg.
In: Arno Gruen: A normalitás tébolya.
"maga Hitler is".
Na itt kezdődnek a bajok,feltéve,ha nem vagy meleg,és ő nem az eseted, mint férfi...
Azzal nincs gond,ha szereted a történelmet,én is.
Tetszik a náci egyenruha,mint ruha,kinek mi.
Az már baj,ha a legkisebb mértékben is azonosulni tudsz az ideológiájukkal,nagyon nagy baj.
Normális lelkületű emberben csak megvetést ,utálatot vált ki,bennem is,mert annak gondolom magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!