Mi a véleményetek egy olyan színikritikusról aki a kritika megírása előtt megkérdi a főnökét milyen kritikát írjon? Jót vagy rosszat? Ki játszik a darabban? Ki rendezte? Ki kinek a haversógorkomája?

Olyan világban élünk hogy vannak emberek akiknek semmilyen értelemben nem ajánlott a tyúkszemére lépni. Így színikritikusunk megkérdi egy kritika előtt a főszerkesztőt mit írjon adott darabról? Jót vagy rosszat? Őszintén vagy ne? Mert ha a rendező vagy egy színész valami potentát bratyija, vagy netán a „hivatalos” fityiszes kánon valamely darabjáról van szó (ld Vidnyánszky elvtárs) akkor arról csak jót vagy semmit.

Ezért a kritikus rendelésre ír kritikát. Még véletlenül se szakmai szempontok mentén vagy őszintén. Fenét. Ki kinek a kije, eszerint. Hát nem akar ő állástalan lenni, míg ha őszintén írna semmi perc alatt az lenne.

Kinek mi a véleménye? Megalkuvás hogy legyen pénz kenyérre vagy szakmai gerinc és kiállás?