Miért foglakozik azzal az emberek nagy része h más mit gondol róla?

"A visszajelzések alapján alakítjuk ki a saját egyéniségünket, majd ha már elég biztosak vagyunk önmagunkban, akkor visszajelzés nélkül is fogjuk tudni, hogy egy adott ruha jól áll-e majd rajtunk, vagy nem."

Ez igaz, ha az anya-gyerek kapcsolatot vagy a kortárs- egyén kapcsolatokat vesszük. Ugyanakkor könnyű eltévedni a visszajelzések sűrűjében. Ha nincs meg a kellő önértékelésed, egy fintor, egy összesúgás a hátad mögött, és összeomlasz. Tapasztalatból mondom, hogy az emberek azért foglalkoznak annyit másokkal, mert próbálják magukat a többiekkel összevetni. Ha azt akarják bizonyítani, hogy mennyire értékesek, akkor másokról megvetően, vagy lekicsinylően nyilatkoznak, ha éppen az önsajnálatban akarnak hengergőzni, akkor másokat magához képest (pontosabban magát másokhoz képest értéktelennek) sokkal értékesebbnek tart.

Azt hiszem, hogy ideális esetben ezt a visszajelzéses rendszert nagyjából serdülőkor végén megszüntetjük...ezért bibi, ha valaki nem tudja lezárni a serdülőkorát, mert egyre nagyobb a tét, egyre jobban tud fájni, ha az összehasonlításból nem te jössz ki győztesen.

Én minden másokkal való foglalkozást önigazoláskeresésnek gondolnék, így a kérdésre a válasz nagyjából így hangzana a saját számból:

Azért foglalkoznak sokan másokkal maguk helyett, mert alacsony az önbizalmuk vagy máshogy fogalmazva rossz az önértékelésük, sérült az önképük.

Ezt Kopp Mária kutatásai is igazolják, nem mondom, hogy magyar nemzeti tulajdonság, de elég általános, és nálunk kiemelt szerepet kap. Nem a boldogságunkkal vagy az elégedetlenségünkkel, hanem az önértékelésünkkel van baj. Innen jön az összes negatív gondolat, összehasonlítgatás, rosszmájúság, elégedetlenség (az összehasonlítás eredménye!)