Miért nem vagyok képes MAGAMÉRT tanulni?
Idén érettségiztem, de elrontottam az emelt érettségimet, és nem vettek fel. Hozzáteszem, abból a tárgyból nem is volt suliban órám, önállóan akartam felkészülni. Oké, az tény, hogy idegileg nehéz időszakom volt a tavalyi tanévben, pszichológushoz is járnom kellett, 10 kg-t fogytam, alvászavaraim voltak, állandóan szorongtam és ideges voltam, nehezen koncentráltam. Oké, erre foghatom a kudarcot, ha nagyon "nem akarom vállalni a felelősséget" a hülyeségemért.
De azt vettem észre, hogy suliban kitűnő voltam mindig. Tehát órákra jártam, feleletek és dolgozatok vártak rám. Éreztem is egyfajta "teljesítési kényszert". Néha becsúszott egy-egy rossz jegy, amikor nagyon "lesz*rom" kedvem volt, de MINDIG kijavítottam őket és kitűnő lettem végül.
Most, hogy nem járok suliba, nem kell felelésekre és dolgozatokra készülni, egyszerűen nem tudom rávenni magam a tanulásra. Pedig, ott a nagy nyomás, hogy májusban ismét érettségizem, és tényleg nagyon nagyon menni szeretnék egyetemre, nagyon lesújtott, hogy idén nem vettek fel, szó szerint kikészültem pár hónapra, sokat sírtam is miatta, folyton önmarcangolásba estem és magamat hibáztattam, mert azért magamhoz, a helyzetemhez képest próbáltam a lehető legjobbat nyújtani, ráadásul a korábbi emelt érettségik egész jól sikerültek, élesben meg pffff.
Igaz, munkanélküli vagyok. A nyarat még eltöltöttem, utolsó "normális" diáknyárnak gondoltam, mert próbálok munkát keresni, ha találok, jövő augusztusig dolgozni fogok. Valamint próbáltam rendbe rakni magam idegileg a nagy pofára esés és önutálat után. Jövő augusztus után pedig minden nyáron vagy gyakorlat lesz (úgy tudom kell az egyetemistáknak ilyenre menni) ha felvesznek egyetemre, vagy munka, mert az egyetem, amire jelentkezek messze van, anyáék nehezen fizetik majd a megélhetésem.
Szóval augusztus vége óta munkakereső vagyok, szeptember-októbert azzal töltöttem, hogy átgondoljam, hogy még mindig az eddig kitűzött szakra szeretnék-e menni, letisztáztam magamban, még jobban utánaolvastam, más szakok után is érdeklődtem. Rájöttem, hogy még mindig ez a szak kell nekem, csak ez érdekel, csak ezzel szeretnék foglalkozni, szóval be is osztottam magamnak a tanulnivalót. És persze folyamatosan munkát kerestem!!!
DE már november 1 óta tanulnom kellene, és semmi. Egyszerűen nincs kedvem. Nem csak a tanuláshoz, hanem úgy semmihez sem. Kedvetlen vagyok, nehezen koncentrálok, mintha nem lenne motivációm, vagy nem is tudom. Tudom, hogy dolgoznom kellene, de már az sem "izgat annyira" hogy görcsösen akarjak munkát találni.
Kezdek depis lenni vagy mi? Mit tehetnék, hogy kimozduljak ebből a helyzetből? Nagyon nem jó ez így, és nem tudom hogy mit tegyek.
Én sem vagyok s sosem voltam hajlandó tanulni, pedig zseni vagyok. Nem magadért tanulsz. Magadért teszel, gondolkozól, változól, fejlődsz.
Tanulni csak boldogság ellen tudsz kötelességből.
Gondolom van annyi eszed inkább boldog vagy mint unnád felesleges adatok magolását. Ez természetes. Ne tanulj, sőt lépj ki rendszerből. Hamarost népírtás.
Én igenis hajlandó voltam tanulni, méghozzá elég szorgalmasan, nem véletlen volt meg a kitűnő mindig...
És tanulni szeretnék, ráadásul mérnöki szakot. Engem érdekel maga a tantárgy is, ez a témakör, amit az egyetemi szak tanítana. Szóval igenis tanulni fogok.
Csak.. át kellene lendülnöm ezen a "mélyponton" valahogy...
Hát csak fejezd be a halogatást és tanuld amit kell.
Ne gondolkodj azon, hogy akarod e vagy sem, csak csináld.
Barátokkal szoktál eljárni? Kirándulni voltál mostanában? Látogattad meg nagyszüleid?
Szerintem most egy kis környezetváltozás jót tenne neked. Azért is nehezebben veszed rá magad szerintem, mert messze van és úgy érzed, ráérsz még. Ahelyett, hogy azt érzed tanulnod kéne, de nem megy, próbálj meg egy kicsit kikapcsolni. Engedélyezz magadnak pár napot, amit tényleg azzal tölthetsz, amit szeretsz és nem tanulással. Olvass, nézz filmeket, csinálj programokat barátokkal, kirándulj, menj fényképezgess valahol, tölts el egy kis időt fiatalabb rokonoddal, ha van (nekem nagyon jót tett pár hónapja, mikor anyukám elsős osztályával (ált. isi) mentem az állatkertbe, nagyon feltöltött és jót tett az a szeretet, amivel ismeretlenül is körbevettek... mindenki egyből a kezemet akarta fogni, ölelgettek, kérdezgettek, kérték, hogy segítsek...).
Sétálgass kicsit a környéken, mozdulj ki otthonról minél többször. Tavaly nyáron nekem volt egy olyan időszakom, hogy azt mondtam, minden nap kimozdulok otthonról. Közel hozzánk a budapesti Városliget, így arra barangoltam és már második nap összetalálkoztam egy New York-i, de magyarul tudó, magyar bácsival, aki útbaigazítást kért és végül úgy búcsúztunk el, hogy megadta email-címét, telefonszámát és kérte, ha odautazok, látogassam meg. :)
Szóval az új kapcsolatok is jót tesznek, amit a munkával is megszerezhetsz.
Nem te vagy az egyedüli, akinek elsőnek nem sikerül az egyetem. Nekem is van több olyan ismerősöm is. Ez nem azt jelenti, hogy buta lennél, vagy kevesebb mint a többiek. Egyedül azt, hogy nehéz szakot választottál és tényleg megviselhetett pluszba amiért pszichológushoz kellett járnod, meg az alvászavar.
Nekem is nagyon rossz évem volt tavaly az egyetemen. Annyira, hogy fizetősre kerültem, pedig én is a sokat tanulok közé tartozom és jó jegyeim is voltak mindig. Miért? Mert unokatesómék apja elköltözött otthonról és ez felidézte bennem apuék válását, mert a karácsonyon vitáztak a szüleim, mert öcsém kezdett kamaszodni, mert ezek miatt rosszul aludtam, nehéz légzésem lett, az év rossz szakaszában kaptam el egy csúnya vírust öcsémtől, aztán meg allergiás voltam valamire nagyon, sokat köhögtem... és ezek jó része már a stressz miatt volt. A stressz, hogy fizetősre kerülhetek, hogy nem sikerül egy ZH, hogy még többet csúszok az egyetemmel... szóval össze tudnak jönni a dolgok.
Használd ki az időt. Nekem anno pl. jól jött volna, ha egyetem előtt van egy évem jól átgondolni, hogy oda akarok-e menni tényleg, ahova és ha van egy évem még nyelvet tanulni, mert egyetem alatt az nem könnyű, pláne ha olyan szakot választ az ember...
Szóval ne csüggedj. Lazíts kicsit, aztán fokozatosan kezdj el tanulni. Először csak 2-3 órát, aztán többet. Tarts közte szüneteket, járj sokat friss levegőre, kapcsolódj ki, kutyázz, ha van, mert az is jó. :) Szerezd vissza a motivációd, tűzz ki célokat, hosszú és rövid távúakat is.
Az érettségire visszatérve... szerintem tipikus, hogy a jó tanulok rosszabbat írnak, mint azok akik semmit se tanulnak év közben... a jó tanulok hajlamosabbak stresszelni miatta és ez rontja az esélyeiket sok esetben... nekem mondjuk spec. jól sikerült, de más esetekben előfordult már, hogy valami azért nem sikerült, mert túlságosan is izgultam miatta.
Tudom miről beszélsz, engem sem vettek fel, csak én a teljes nyaramat rászántam a tanulásra, és októberben megcsináltam azt az 1 tárgyat. Amúgy adok egy jó tippet: tudom, most így a napjaid ilyen végtelen formában vannak, nem látod a végét. Én is ebben vagyok, tudom milyen. De! Kelj fel mindennap 7-8 körül, ébresztőre, és legyen egy rendszeresség a napodban. Csak így tudod kibírni. Ha tengődsz egész nap, akkor tényleg halogatni fogod. Magadat kell most elsősorban napirendre szabályozni. Mondjuk 7-kor ébresztő. Megkajálsz ilyesmi iszol egy kávét, utána meg leülsz és előveszel egy adott témakört, amit kérni fognak az emelten. Azt teljesen betanulod. Majd délben tartasz 1 órás szünetet, és akkor egészen 4-5-ig csinálod, vagy ameddig csak bírod. Így fog csak menni. A hétvége lehet lazább is akár. De gondolj bele, megéri veszni hagyni az eddigi munkád? Megéri elpazarolni ilyen üres napokat? Szerintem nem. 1 tárgyat könnyebben és hatékonyabban tudsz megtanulni, mint sok mást egyszerre ezt ne feledd.
Ha még nincs nyelvvizsgád akkor tedd le. Az is jól fog jönni pontszámításnál, meg később is.
Ha kérdésed van, ne halogasd, tedd fel bátran.
A barátaim rendes, 4 éves tagozatra mentek gimibe, én viszont 5 évesre (nyelvi előkészítő), szóval egy évvel "le vagyok maradva" tőlük (most már kettővel =( ), ők már egyetemre járnak más városban, szóval hétköznap egyáltalán nem találkozunk. Hétvégén se mindig, van hogy 2-3 hetente látom őket, mert van aki csak havonta jön haza, más meg pl esős időben nem megy sehova, és nem olyanok a körülmények egyikőnknél se, hogy egymáshoz átjárjunk este (a ház kialakítása nem olyan, a többi családtagot zavarnánk). Az egyik nagymamám messze lakik, a másik meg olyan házsártos, hogy "több kárt csinál mint hasznot" lelkileg, ha egyedül megyek hozzá, már szinte mindenki kötelességből jár hozzá a családból.
Kirándulni itt a közelben nincs hova, nincs kivel, nincs pénz.
Unokatestvérek is mind messze laknak.
Kis városban lakok, szoktam néha ide-oda menni ha dolgom van, sokszor direkt gyalog megyek/hosszabb úton, mert úgyis van időm, de senkivel se futok össze vagy valami.
Nekünk senki sem beszélt az októberi érettségiről, én arról valamikor szeptember elején szereztem tudomást, hogy én mehetnék újra, akkor meg már nagyon kevés lett volna rá az idő, hogy felkészülhessek. =(
Az ébresztőt sokszor úgy kinyomom, hogy nem is emlékszem rá, vagy ha nem így történik, akkor "minek keljek fel, úgyis van egy csomó időm, nincs semmi dolgom, akkor mért ne fekhetnék még?!" alapon nem kelek fel.
Nyelvvizsgáim vannak, beszélem is őket, ha nem is folyékonyan, de elég jó szinten (középszintnél jobban).
Most úgy néz ki, hogy decembertől dolgozni fogok, heti 3x10 órát, egész jó fizetéssel. Abban bízom, hogy az egy kicsit helyretesz majd, és segít majd "visszatalálni" magamhoz.
És persze próbálok tényleg rendszert vinni a dolgokba, elkezdeni tanulni.
Nem tudom miért mely most ez ilyen nehezen, olyan rossz. =(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!