A migránsoktól volna mit tanulni a Magyaroknak?

Ez megint egy olyan kérdés amiben azt várod, hogy megerősítsék a véleményed.

Ha most azt írom, hogy nem, nincs mit tanulnunk tőlük, akkor nekem esel, hogy márpedig de?

Egyébként ezek az emberek háború idején otthagyták a saját országukat hadd vesszen csak ők maradjanak épségben, remélem mi nem így tennénk...

"hisz náluk is megvan az hogy lecsapok az asztalra ha nem tetszik valami."

Ja, a szomszéd asztalára, ha nem olyan kaját főz amilyet szeretek, miközben a saját házamat felgyújtják. Ezt azért Te sem gondoltad komolyan remélem...

Nem hinném, hogy tőlük kéne tanulni. Számomra inkább visszataszító, amit csinálnak, gyerekeiket átdobják a kerítésen, meg mindenhol rengeteg szemetet hagynak maguk után, ez olyan primitív barbár viselkedés.

Olyan néptől nem érdemes tanulni, amelyik nálunk sokkal rosszabb helyzetben van, inkább azoktól kéne, akik jobb helyzetben vannak, mint például Svájc. Bárcsak egyszer mi is eljutnánk oda, hogy örök semlegességet fogadnánk.

Mivel az utóbbi hetekben tanúsított viselkedésük + néhány egyéb náluk megfigyelhető dolog (lábjegyzet) nyilvánvalóvá tette; hogy itt nem menekültekről vagy gazdasági bevándorlókról van szó, hanem menekültnek álcázva Európába bejutni próbáló terroristákról; így aligha lehet tőlük bármit tanulni (terrorista módszereket kivéve).

Lábjegyzet: Érdemes megnézni, hogy állítólag szegény, kiéhezett emberekről van szó. Ehhez képest eldobálják az adományba kapott élelmiszereket/ruhákat/pokrócokat, továbbvonulva hátrahagyják a sátrakat.

A legkorszerűbb okostelefonokkal vannak felszerelve, amelyekről (igen magas percdíjú) nemzetközi telefonhívásokat bonyolítanak.

És még lehetne sorolni...

Igen. Sok mindenben példát lehetne venni róluk. A sok itteni megmondóember sírva futna az anyukája szoknyája alá, ha csak feleannyi megpróbáltatásban és megaláztatásban lenne része, mint egy átlagos menekültnek.

Ezek a menekültek megmutatták, hogy milyen embernek maradni még a legkeményebb időkben is. Úgy, hogy akiktől a segítséget várják, azok is ahol csak tudják, hátráltatják őket.

(Lehet lepontozni, kedves unempatikus neonácik.)

#2: Neked is csak gratulálni tudok. Igen, lehet követni az idétlen elveket, lehet sokra tartani a felesleges halált, de tudod, egy élő ember többet ér, mint az, akit nevetséges okokból kivégeznek, vagy akit felrobbantanak. Lehet hősködni, meg szép kis ideológiát kitalálni arra, hogy miért is oly' dicső az értelmetlen halál, de azzal sem a hazájának, sem a népének, sem a családjának nem tesz jót senki. Tudod, nem attól lesz egy emberi élet értékes, hogy értelmetlenül meghal.

És rendben, patkányozd le őket, de akkor kérdezem: vajon azok a honfitársaink, akik az I. Világháború vagy a II. Világháború idején hagyták el az országot, vagy akik '56-ban disszidáltak, akkor azokat minek neveznéd? Pedig mondjuk '56 semmi nem volt ahhoz képest, ami most Szíriában van. Sőt, akkor minek tartod azt a több százezer magyart, akik egyszerűen anyagi megfontolásból hagyják el a hazánkat?

Sokak fejében meg akkora a sötétség, hogy ahhoz képest a fekete lyuk atomvillanás.

Tényleg nem kéne összehasonlítani őket, nekik nem kellett mostoha körülmények között több száz, vagy több ezer km-t gyalog megtenni, és a nyugat tárt karokkal várta őket. Kíváncsi lennék, mit szóltak volna, ha hasonló elbánásban részesültek volna, mint a most, közvetlen éeltveszély elől menekülő szírek.

Ja, és arra is nagyon kíváncsi lennék, hogy ennyi szopatás után vajon te mennyire tudnál nyugodt maradni. Persze, a monitor mögül könnyű pofázni, hogy mit lázongnak, miért nem maradnak nyugton, stb, stb, csak tudod, ha te tennél meg több ezer km-t, és nem jókedvből, hanem mert odahaza jó eséllyel a halál várna rád, ott kellene hagynod mindent, az egész addigi életedet, a lakóhelyedet, úgy, hogy lehet, soha nem tudsz oda visszatérni, és akkor a cél előtt párszáz km-re egy jelentéktelen, kicsinyes ország elkezd szivatni, megpróbál bármi áron meggátolni abban, hogy valaha normális életed legyen, kíváncsi lennék, te mennyire lennél nyugodt. Hogy vajon az éeltedet féltve neked az lenne-e a legnagyobb problémád, hogy minden áron keress egy kukát, ahová az üdítős flakonodat eldobhatod. (Ja, jelezném, jónéhány helyet ismerek a környéken, ami cifrábban tele van szemetelve, mint a menekültek útvonala, pedig ezt színmagyarok szemetelték tele. Igen, a sajét környezetüket. Akkor mi jogon szólunk meg másokat?) Ha az életedet féltve menekülnél, és az amúgy magát nagyon keresztényinek valló országban nemes egyszerűséggel eltérítik a vonatodat, nem hiszem, hogy közvetlenül ezek után te szívesen elfogadnál pár vacak ásványvizet azoktól, akik megszopattak.

Szánalom, hogy sokan mennyire unempatikusak. Csak sulykolják azt, amit a szájukba adtak, de gondolkodni már luxus. De mellette hangoztatják a keresztényi értékeket, holott a legalapvetőbb krisztusi tanításoknak sem képesek megfelelni. Vagy az lenne a keresztényi viselkedés, hogy elesett, kiszolgáltatott emebrtársainkat ahol csak tudjuk, szivassuk meg? Vagy az, hogy ártatlan emberek halálát kívánjuk? Ez lenne a keresztényi értékrend?

Félreértés ne essék, jómagam ateista vagyok, de úgy rémlik, a keresztény értékrend embertársaink feltétlen szeretetét és elfogadását helyezi előtérbe. Nem pedig a gyűlöletet, és a másik életének megnehezítését.