Milyen nem sablon dolog jut eszedbe a reménytelenség szó hallatán?

Egy ember nagyon megviselt arca. Hogy min ment keresztül, míg eljutott oda, hogy meghalt az utolsó reménye is (mert ugye az hal meg utoljára... és ez mennyire igaz! Az emberek az utolsó pillanatig remélnek). Ha valaki teljesen reménytelen, akkor az már egyet jelent az élete végével (hacsak nem jön közbe valami jó, persze, de annak NAGYON jónak kell lennie). A legtöbb ember, bár nem értékeli megfelelően az életet, szerintem azért mégis érzi annak felbecsülhetetlen értékét, ezért elég megrázó lehet egy reménytelen ember élettörténete, aki akár érzi azt az értéket, akár nem, ettől teljesen függetleníti magát.

Vagy: a reménytelenség nálam egyet jelent a magánnyal. Ha van egy ember, aki mellett ott áll legalább egy olyan ember, akiben teljesen megbízik, már nem lehet reménytelen, mert osztozik/osztozhat az élet viszontagságain egy másik emberrel, és így könnyebb elviselni azt.

Vagy: a reménytelenség lehet vakság is. Mert eljuthatunk odáig is, hogy a remény sosem hal meg, annak nincs értelme, lehet remélni mindig (aztán persze cselekedni is, hisz annak van értelme), hogy jobb lesz. De, ha egy ember nem remél (és ennek következtében aztán nem is cselekszik), akkor vak, mert nem látja az élet lehetőségeit. Amíg él valaki (és viszonylag egészséges, tehát nem él fogyatékkal szellemileg vagy fizikailag, ami csökkenti/elveszti a képességeit a "normális" életre), addig minden lehetősége megvan a szépre és jóra.

De én kicsit filozofikusra vettem a dolgot...

Leírom konkrétabban is a véleményemet. Egy jó ideje én például gyakran jutok el a teljes reménytelenség fokára, még ha csak pár percig is. Ma is eljutottam, mert nincs a közvetlen közelemben igazán olyan ember, akiben képes lennék megbízni, és napról napra rájövök a saját iszonyú nagy hiányosságaimra is, amiktől hányni tudnék. Kilátástalanság kerülget, hiába csinálok épp egy szakmát, amit szeretek, hiába szeret a családom, stb., ha úgy látom, hogy élem ezt az életet, csinálok benne ezt-azt, alkotok, és hiába csinálom, mert nincs értelme... Mármint tényleg nincs, hisz mi végre kelek fel minden reggel? Hogy aztán x év múlva meghaljak? És addig emberekkel vegyem magamat körül, akik vagy megbízhatóak, vagy nem?

Sajnos túlságosan belemerültem ebbe az érzésbe, ezért másnak lehet, hogy nagyon negatív és ostoba...

Ha reménytelenség témában szeretnél még ihletet meríteni, szólj és folytatom a kiáradást. :D

Pár apró ötlet: munka, jövő

Aki kiadta ezt a feladatot elég köcsög volt, elég tág ez a téma, és nehéz vele dolgozni. Nem irigyellek :D

Téma lehet még a nehéz sorsú emberek. Szokták mondani, hogy ki lehet törni, de nem lehet. Szerintem ezt is be lehetne mutatni.

Egy szomorúan ülő akárki is kifejezi a reménytelenséget:

[link]

De ha komplexebb kell, akkor pl egy csövest elküld az orvos, mert nem érvényes a TB kártyája.