Mit gondoltok rólam? (Többi lent)

Utálom az embereket származástól/ identitástól és stílustól függetlenül. Nagyon nehezen szeretek meg bárkit is. Hiszen a legtöbb egyszerűen buta. Még is emberekkel szeretnék majd dolgozni hogy ne maradhassak egyedül. Utálom a magányt. Gyakran segítek másokon még ha idegenek is. Az emberek első gondolata rólam 10-ből 9 alkalommal az hogy egy kedves, aranyos, ártatlan lány vagyok. Ez azét van mert próbálok ilyennek tűnni hogy kerüljem a konfriktust. Nincs senkim a szüleimen és a 2húgomon kívűl. Kb 9évesen elhatároztam hogy max 30évet fogok majd élni. Nem akarok megöregedni sem pedig másoktól függeni. Azonban még mindig nem tudom hogy haljak meg. Gondoltam arra hogy autóval de az olyan meg szokott és uncsi halál, gondoltam még akasztásra a mamám tiszteletére (22éve így ölte meg magát) és gyógyszer túladagolásra (ez jelenleg a legszimpibb). Mi elött valaki meg írná járok pszichológushoz de semmi értelme. Nem tudok mások elött megnyílni. Erről természetesen nem beszélek senkinek. Kort szándékosan nem adok a tudtotokra. Értelmes válaszokat várok, habár biztos lesz 1-2 szánalomra méltó, gyerekes és reménytelenül buta szerencsétlen aki feleslegesen pocsékolja majd itt a helyet trollkodással. De semmi baj nem lehet mindenkinek normális vagy azon felüli IQ szintje.