Normális, ha nem emlékszem a gyerekkoromra? 21L

Szegényen és durván bántalmazva nőttem fel, de alig vannak emlékeim. Ez még nem is lenne furcsa, ha 2-3 évről lett volna szó, de így éltem 19 éves koromig. Csak nagyon tompa emlékeim vannak, az is csak akkor, ha erőltetem, hogy emlékezzek.

Messzire költöztem, jó körülmények közt élek, tehát nem kell napi szinten szembesülnöm a múltammal. A szüleimmel is nagyon ritkán beszélek.

Ha kérdezik, mit keresek ilyen fiatalon a világ túloldalán, és hol a szüleim, csak elmondom, hogy kalandvágyó vagyok, és szeretnék még pár országban élni, mielőtt megöregszem (tényleg így van).

Nincs gond a szociális képességeimmel, bárkivel el tudok beszélgetni, volt, hogy teljesen idegen sráccal hülyéskedtünk el az utcán. Van munkám, emberekkel, emberek közt dolgozom, nem frusztrál.

Tudok a múltamról érzelmek nélkül beszélni, ha szeretnék, de tényleg homályosak az emlékeim, nehéz őket felszínre hozni, és a mindennapi életben sosem jutnak eszembe.

Szóval, olyan, mintha mindig is átlagos életem lett volna, mint most.

Normális ez?