Nagyon nem érzem így jól magam. Mit tegyek?

Eléggé gátlásos lány vagyok. Barátaim sincsenek, viszont egyedül nagyon rossz. Régóta ez van, hiába vagyok fiatal. Tőlem mindig elvárják, hogy normális legyek. A nyáron egyszer voltam kint a barátnőmmel kb. tízig. Anya meg úgy leszidott. Ettől függetlenül csodálkoznak, hogy nem ismerek senkit, meg egésznap gépezek. Mások minden hétvégén buliznak, élnek, mégis megkapnak mindent. Ruhák, barátok, jófej szülők, én meg semmit. A szüleimmel nem vagyok rosszba, viszont apával alig beszélek. Anyával jóba vagyok, viszont neki se szeretek a bajaimról beszélni. Még sírni se szoktam előtte. Ők már idősebbek, tipikus falusi családnak számítanak. Teljesen más generáció. Szóval nem hiszem, hogy megértenék ezeket a dolgokat.

Másrészt meg semmi jó nincs bennem. Csendes vagyok, esetlen, és még az átlagom se olyan hú, de jó, szóval okos se vagyok, na meg a külsőm..undorító. Utálom magam, mások mindent olyan magabiztosan csinálnak, a nővérem teljesen más, mint én. Neki minden bejött, sokkal talpra esettebb. Nemrég végzett az egyetemen, van egy barátja, normális életet él. Mit csináljak, hogy én ne legyek ilyen normálatlan? 15/L