Miért vannak sokaknak olyan téves elképzelései a bántalmazott gyerekekről?

Nem feltétlenül gyengék, sőt...

Kommunikáció, szociális képességek terén változó a helyzet, minden ember különböző.

Határozatlanság?

Igen,jellemző rájuk.

Párkapcsolat terén már jóval hasonlóbb az összkép,akiket durván bántalmaztak, ráadásul nagyon korán, azoknál nagyon nagy az esélye egy felnőttkori bántalmazó párkapcsolatnak.

Nem tévhitek ezek, tudományosan alátámasztott dolgok.

Olvass utána a témának,utána oszd az észt,meg nem árt,ha az ember,legalább saját magával őszinte...

Azért nem mindegy hogy gyerekről vagy felnőttről van szó.

Én például gyerekként tipikusan olyan voltam, mint amit leírtál, most felnőttként meg rengeteget fejlődtem.

Sőt, szerintem valamilyen szinten ezek együtt tudnak működni, és hol az egyik, hol a másik érzés kerül felszínre. Lehetsz könnyen barátkozó, de attól még lehetnek szocializációs problémáid is, az önbizalom is olyan dolog, hogy egyszer azt érzed te vagy az atyaúristen, máskor meg totál elmegy.

De mondom részemről az egész kérdés keszekusza. Egyrészt abból kiindulni hogy "bezzeg én" nem feltétlenül jelöli az általános helyzetet. Szerintem valahol ez a fajta viselkedés is problémára utal, mikor valaki hall egy általánosságot, és neki azonnal meg kell magyarázni hogy "az nem úgy van, mert ÉN más vagyok".

Meg mondom, más egy gyerek, aki bele van kényszerülve a helyzetébe, meg más egy kvázi felnőttel példálózni, akinek éppen bejött az élet. Kicsit olyan ez, mint amikor valaki 6 hónap munkakeresés után munkát talál és másnap elkezdi a többi munkakeresőt leszólni, hogy "hát miért nem dolgoztok, én is találtam munkát".