A szépség, csúnyaság most relatív vagy nem?

Kedves 10-es, tisztában vagy azzal, hogy ugyanazt írtad le, amit én? Az, hogy neked a mandulaszemű lányok tetszettek, a haverodnak meg a gülüszeműek, elég kis különbség, és ezért is írtam, hogy valamennyire eltérhetnek a preferenciák.

A kérdés pedig nem az volt, hogy az egyéni ízlés szubjektív-e, hanem hogy a szépség.

Amikor én ezt először olvastam valahol, ledöbbentem, de ilyen is van, és ez napjainkban:

[link]

Egy korábbi hosszút post-oltam én. Ha valamit ki kell emeljek beírásomból -és az azóta született megjegyzések miatt érdemes is-, az, hogy nem ugyanaz a szépség, és az esztétia mint olyan!

Bár van átfedés a két fogalom között, de nem azonosak egymással.

Példa:

engem ritkán fogott meg olyan nő, aki szépségversenyen részt vett/vesz! Legalábbis huszonávesen esetén.

Számomra a legtöbbje "mű cicababának" hatott, általában kisugárzás nélkül!

És itt jön a másik lényeges szempont: míg az esztétika részben tudományos alapon is vizsgálható, addig a szépség fogalmában a KISUGÁRZÁS a domináns. Persze kis részben az esztétika is belejátszik, de a kisugárzás méginkább.

Ezért van az, hogy a sok materialisa, ambíciózus lány ,akik szépségversenyre mennek, átlalában nem tetszenek nekem. Mert anyagias , sikerorientált a kisugárzásul, ránézek az arcukra és buta, bamba egysíkú kifejezést látok, FŐLEG A SZEMEIKBEN, esztétikus arányokkal, és műmosollyal az arcukon. Ezt adjátok össze.

Van kivétel a szépségverseny jelölt huszonévesek között! Csak kevés.

És NEM szent írás a kisugárzás! Pont amellett érvelek, hogy a kisugárzás, és a szépség (mely fogalmak kézenfogva járnak) :

relatív és szubjektív. Én személy szerint művinek érzem a z esztétikailag szép arcú, de anyagias, sierorientált huszonáves nőszemélyek többségének arcát. Még az se kell, hogy tudjam róluk, hogy szeretnének szépségv-re jeelntkezni, vagy már részt is vettek, mert akkor is érzem az arcuk láttán, a legtöbbjük esetén, hogy szürke kisugárzásuk van, nem szépek, nem tetszenek, bár átalában rondának se látom őket, csak egy picit.

Látjátok, az előbb se véletlen jegyeztek meg páran ellentétes véleményt P.Barbara szépségéről, avagy rondaságáról. Ez természtes. Mert a szépség relatív.

De, mint korábban itt hosszabban kifejtettem, van az esztétikának olyan tartománya, ami annyira szélsőséges, hogy a LEGTÖBBEN egyúttal csúnyaként élik meg, de még ez esetben sem sem mindenki!

Erre is írok konkrét példát: nekem nem tetszik a kövérség. És az 50 éves kor feletti nők között is kevés szépet látok. Pláne esztétikusból van kevés. De szépből se sok, elnézést, ilyen az élet, ez az öregedés... Én is leszek egyszer öreg... Na most, ennek ellenére láttam már olyan 50 feletti nőket, 30 évesen anno, hogy majd megkönnyeztem, annyira szépnek találtam őket! Pl volt egy 120 kilós, szemüveges, kb 53-55 éves nő akkoriban, és valami csodálatos kisugárzása volt / van! Nyilván nem volt totálisan esztétikussal ellentétes az arca, de nem volt egy nagyon esztétikus arcú nő. És nekem a 80 kilós is már kövér, ő meg volt vagy 120 kg. De majd elájultam a nőies kisugárzásától, holott kb 55 éves volt akkoriban!

ISMERITEK A MONDÁST? "Megszépül a szemében..."

Vagy pl.: gondoljatok az anyákra! Nyilván nem minden gyerek szép... Van egy másik, szintén reális mondás: "a majomnak a saját kölke a legszebb". A legtöbb ember szemszögéből a majmok arca csúnyácska. Talán emiatt a mondás. És ugye ezt analóg módon az ember-anyák kapcsán is tapasztaljuk! Nem egy anyát láttam, aki számára gyönyörű a saját gyemreke! Miközben szegénynek a háta mögött kibeszélik, hogy "szerencsétlen anya... hogy verhette meg a sors ennyire torz ,csúnya gyerekkel..."

Oké, előfordul olyan eset is, hogy becsapja önmagát az anya, hogy el tudja viselni torzszülött gyermeke látványát... vagy mondjuk csupán relatíve, sokak számára csúnya gyerek, de az anyának, meg néhány embernek kifejezetten tetszik a gyermek arcra, külsője. Ez nem feltétlen önbecsapás. Hanem talán a tudományoskodó beíró által is említett genetika játszhat közre - ennyiből, és pár tényezőből egyet értek a tudománynak az esztétikával kapcsolatos kutatásaival. De a szépség az, ami az ilyen anyákban megjelenik a gyerekükről! És csak kevésbé az esztétika.

(Mellékesen megjegyzem, nem értem, miért írt az illető olyat, hogy szerinte utánoztam a gülüszemű példát. Se nem írt ő ilyet szó szerint, de még a kontextus is egészen más volt, aahova behelyeztem a gülü szemű példáját. Nem csoda, hogy nullára pontozták, ez esetben jogos volt. Alaptalanul kötött az írásomba.)