Szerintetek is egy embertelen küzdelem az egész élet?
Kezdjük mindjárt az embereknél, hiszen nem vagyunk egyformák (kövér, szép vagy magas emberek), így akik nem ütötték meg a genetikai lottó ötöst, azoknak sokkal, de sokkal kevesebb esélyük van egy normális életre, főleg, ha nem is okosak. Szerintetek, milyen nehéz lehet egy ilyen kinézetű ember árnyékában érvényesülni egy csúnyább embernek (munkaerőpiacon, párkeresésben)?
Egyre több ilyen fiatal pasast látok a környezetemben és sokszor úgy érzem, mintha ezeket direkt klónoznák csak azért, hogy társadalmi feszültséget szítsanak a férfiak és a nők között (tudom persze ez hülyeség :D, de faterom szerint is régebben sokkal kisebb volt a konkurencia minden téren). Vagy ott van az álláskeresés. Szinte minden helyen elvárják a diplomát és egy-egy állásra úgy válogatnak a jelentkezők közül, mint egy plázacica a ruhaboltban. Nekem már elegem van ebből az egészből és legszívesebben, ha tehetném egy skandináv kisvárosba költöznék és önkéntesként dolgoznék. :D
"mostanra futószalagról lerántott férfi: gyúrd ki magad, vegyél a fejedre egy idióta fullcapet, járj rózsaszín pólókba/trikókba, a hajadat túrd fel égig, bármennyire balfaxul áll"
Szerinted a nőknek komolyan az ilyen pasi jön be? Lehet, hogy te egy másik bolygón élsz. Én nem is láttam ilyen férfit, de ha látnék, akkor is max. kiröhögném. Persze lehet ez a 14 évesek divatja. Nyugi, leszel majd idősebb és hidd el, ez nagyon nem menő kinézet 16 fölött.
12 Fogd már fel, hogy ez baromság. Én egy 34 éves nő vagyok, házas. A férjem a sok év alatt, amit együtt töltöttünk elhízott, 100-110 kiló között van (egyáltalán nem zavar, max. egészségügyi szempontból), amikor megismertem 80 kg volt, edzeni is járt, de nem volt kigyúrva akkor sem. És képzeld 20 évesen pénze se nagyon volt, valamit diákmunkázott az iskola mellett, aztán jött az egyetem, akkor még kevesebb pénze volt, ennek ellenére összeházasodtunk. Nekem több pénzem volt egyébként, mert én dolgoztam akkoriban. Aztán egyetem után kapott egy viszonylag jobb állást, de hidd el nem egymilliót keres, meg nem félmilliót. De meg tudunk belőle élni, az én fizummal együtt. Soha nem akartam semmilyen luxusmárkát vásárolni se magamnak, se a férjemtől nem várom el, hogy ilyenben járjon. Egy majdnem 20 éves opel astránk van, nekünk teljesen megfelel, tökéletesen karban van tartva. És még csak bányarém sem vagyok, csak egy normális, csinos nő. A nők többsége ilyen.
És van egy elenyésző kisebbség aki valóban a legmenőbb diszkóban kelleti magát és a férfiakat az autójuk alapján választja ki, de szerintem ebből nagyon kevés van és azt sem gondolom, hogy egy olyan nőt szeretnél, aki egyértelműen csak a pénzed miatt van veled, vagy, hogy ebből egy értelmes párkapcsolat kialakulhat.
Úgyhogy szedd össze magad és fog fel végre, hogy a nőknek az kell, hogy talpraesett legyél (ne egy szerencsétlen, aki semmilyen munkát nem tud elvégezni), legyél kedves, figyelmes, nem árt ha humorod is van. Legyél tiszta, jól ápolt és ne járj szakadt ruhában. Nem olyan nagy elvárások szerintem. Nem a nőket kell lek.urvázni, hanem neked kellene hozni legalább az alapokat és akkor lenne nőd.
Én csak azt tudom, hogy 22 éves vagyok, és akárhány éves is a többi válaszoló, kétlem, hogy itt mindenki 600 éves vámpír lenne, márpedig én nem tudom, mi volt, mielőtt megszülettem. Tanultam persze törit, de azt nem tanították, hogy arányaiban hány szexi pasi volt régen. Én nem szeretem se a "most" se a "Magyarországon" meg "magyarok" kezdetű panaszokat, főleg azoktól, akik sose jártak külföldön. Nem tudjuk, mi volt régen, na. Én se meg ti se. Abban viszont hiszek, hogy az ember mint faj nem sokat változott, csak a körülményei mások. Persze erre lehet mondani, hogy ezt honnan tudom. Sehonnan.
A kérdésre: szerintem nem embertelen küzdelem az élet. Küzdelemnek küzdelem, az tagadhatatlan. De azért nem embertelen. Én se vagyok szép, én speciel kövér vagyok (de már dolgozom az ügyön), és van egy rakat betegségem is hozzá, amelyek miatt nem sportolhatok akármit, így lefogyni sem lehet olyan könnyen. Gyerekkorom óta vannak ezek a betegségeim. Persze ettől nem is van egy kis önbizalomhiányom, ami tényleg nem jó. De én alapvetően nyitott vagyok az emberek felé, nem barátkozom, nehezen. Ez valószínűleg beállítottság kérdése. Van, aki optimistább, van, aki kevésbé. Sok minden múlik amúgy a véletlenen, ez tény. Én épp azon gondolkodtam, hogy ha egy évvel később felvételiztem volna adott suliba, mi lett volna másképpen, kik lennének a barátaim stb. A világon nagyon sok dolog véletlen, de ne ess kétségbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!